Így állítsd meg a testvérek közti marakodást!

Ahol több ember van, ott konfliktus is jut bőven, pláne, ha testvérekről van szó.  Kié legyen az ablak melletti hely, ki játsszon a piros autóval, ki kezdjen a társasjátékban, és egyáltalán mit játszanak. Bármin össze tudnak veszni. „Anyaaaa, a Pistike megrúgott a víz alatt!” „ Igen Anyaaaa, mert a Piroska elvette a labdámat!” Néhány ilyen után már egyáltalán nem értjük, minek is akartunk annak idején gyereket. Időszűkében ilyenkor odakiáltunk, hogy Piroska adja vissza a labdát, Pistike te meg ne rugdoss, vagy egyszerűen csak odavetjük, hogy ne veszekedjetek már, különben mind a ketten azonnal kijöttök a vízből! Persze mindanniyan jól tudjuk, hogy ezzel még semennyire sem oldottuk meg a helyzetet, de azért újra és újra reménykedünk benne. Ha elég hangosan sikerült szólni, tán 5 percre megszeppennek annyira, hogy nyugtunk lesz.

Egy kb. 50 éves kutatás szerint, ha a szülő beavatkozik a veszekedésbe, ezzel csak még jobban megnő a testvér konfliktusok gyakorisága. De mi történik, ha felvesszük a szemellenzőt, és nem lépünk közre, mondván, játszák le magukban? Valóban, a marakodások száma kevesebb lesz, de a kimenete is egysíkúbb: mindig a fizikailag, vagy lelkileg erősebb fél kerül ki győztesként,  a gyengébb, vagy kisebb tesó pedig előbb, vagy utóbb behódol és megtanulja, hogyan kell, mint a bátor Sir Robin, elkerülni ezeket a helyzeteket. Ok, ezek szerint az sem jó, ha a szülő közbelép, de az sem, ha kimarad. Mi lehet a megoldás? Szerencsére, létezik, ha nem is szupergyors, de néhány hónap alatt már jelentős változásokat hozó taktika. (Természetesen, ha személyi sérülés veszélye forog fent, azt előbb meg kell akadályozni, majd ezután térhetünk rá a konfliktus kezelésére.)

  1. Először is tudatosítsd magadban, hogy a veszekedés megoldása NEM elsősorban azért fontos, mert TE éppen megsüketülsz, vagy szétmegy a fejed. Nyilván ez sem egy utolsó szempont. Most hosszabb távú előnyökre hajtunk, civakodó gyermekeid elsajátíthatjták egy életre a konfliktuskezelés hatékony módját, amit nem csak egymással, de bárkivel képesek lesznek alkalmazni. Ez most fontosabb, mint a közelgő migréned, és merőben más hozzáállást igényel.
  2. Másrészt még mielőtt felhúznád magad, higgadj le. Lépj hátra. Lélegezz. Nem neked kell megoldanod a helyzetet, de segítened kell abban, hogy eljussanak oda. Ehhez szükséged lesz az önkontrollodra. Bizonyított tény, hogy a gyerekeknek ahhoz, hogy saját érzelmeiket megtanulják menedzselni, elsősorban erre képes szülőkre van szükségük. Ha már itt kiabálsz, már hárman vagytok, és nyakig benne.
  3. Tisztázd az álláspontokat, ítélkezés nélkül. „Ok, szóval mindketten ugyanazzal a játékkal akartok játszani. Előfordul az ilyesmi, most erre kell megoldást keresnünk.” „Még a konyhában is hallom, ahogy veszekedtek. Mi történt, elmondjátok, ki, mit szeretne?” Mindenkinek igaza van a maga módján, nem kell egyik oldalra sem állnod. „Látom, mind a kettőtöknek nagyon fontos hogy ő legyen az első.„ Nem megvédened kell a kisebbet, hanem felvértezned olyan képeséggekkel, amelyekkel ki tud állni magáért. „Figyeljetek, Öcsi szeretne mondani valamit nektek. Rajta Öcsi, mondjad,, mit szeretnél.” Ismerd el a helyzet komolyságát. „Úgy tűnik, komoly problémával állunk szemben. Fogalmazd át a gyerekek által mondottakat, hangosítsd ki az érzéseiket: Ő: „Utálom Pistit!” Te: „Értem, szóval nagyon haragszol most Pistire, mert nagyon szeretnél te is beszállni a játékba, de ő nem engedi.” Másik: „Annyira dedós! Nem tud rendesen játszani, és csak elrontja az egészet.” Te: „Hm, szeretnétek a saját szabályaitok alapján játszani, Piroska pedig mindig megszegi azokat. Igen, ez elég dühítő lehet.” Fontos, hogy minden érintett úgy érezze, hogy meghallgattatott, és szempontkai legalább olyan fontosak, mint a többieké.
  4. Bíztasd őket, hogy az így átfogalmazott problémára keressenek ők megoldást. Igen, ez így több idő és energia. Eleinte. Valószínű, hogy egy darabig még nyögvenyelős lesz, és mindenki foggal, körömmel ragaszkodik a saját álláspontjához: „Szerintem az a megoldás, ha a Piroska nem játszik velünk.” Ilyenkor adhatsz ötleteket, amelyek segítenek nekik, de még jobb, ha csak újra megfogalmazod a problémát. „Épp arra keressük a megoldást, hogy ő is tudjon játszani, miközben titeket ez nem zavar.” A gyerekek kreatívabbak, mint mi vagyunk, érdemes bízni abban, hogy előbb, vagy utóbb találnak kiutat a csávából. Az így megszületett, mindenki számára elfogadható javaslatot valószínűbb, hogy be is fogják tartani, mint a „ne veszekedjetek!” felszólítást.
  5. Békeidőkben gyakoroljatok biztonságos módon. Az otthon található plüssjátékokkal játszatok veszekedőset, akik összekapnak minden kis marhaságon. Minél viccesebb, annál inkább alkalmas arra, hogy oldja a felgyülemlett feszültséget mindenkiben. Arról nem is beszélve, hogy jobbnál jobb megoldások születhetnek játék közben, melyeket a valódi helyzetekre is lehet majd alkalmazni.

+1  Az a tapasztalatom, hogy – nem véletlenül – de más gyerekeivel jóval könnyebb ezt a fajta „kívülállós folyamatkísérős” hozzáállást véghezvinni konfliktus esetén. Ezért azt javaslom, először gyakorolj valaki más gyerekeivel. A szülők hálásak lesznek érte.

 

Pethő Orsolya, pszichológus

Ha nevelési gondjaid vannak, kérjél időpontot: www.kolyokszerviz.hu

Kölyökszerviz

 

 

Vélemény, hozzászólás?