Elsőre talán ijesztő és tanácstalanná válik a szülő, ha gyermeke olyan barátról mesél folyvást, aki csak fantáziájában létezik. Mikor kell félni, hogy valami nincs rendben a kicsi szocializációjával? Olvasónk kérdése következik.
"Gyermekem nagyjából 4 évesen elkezdett beszélni egy barátjáról, és sok érdekességet közölt róla (azóta egy év telt el). Aztán egyszer az óvodában rákérdeztünk, kiderült, az egész intézményben nincs ilyen nevű gyerek, tehát kitalált barát. Ez a barát a válásunk előtti közös otthonunkban él a mai napig (már el is adtuk azt a házat régen) elmesélése szerint, illetve van már alteregója az Antarktiszon is, olykor pedig Japánba utazik. Finoman mondtuk neki, hogy ő már nagyfiú, küldjük el ezt a barátot pihenni, vannak igaziak is körülötte. De ő nem tágít, fűzi tovább a történetet. Amúgy kiegyensúlyozott – a váláshoz képest -, nyitott, érdeklődő kisfiú, nagyon értelmes és sok szeretetet ad mindenkinek. Aggódjunk? Hogyan lehetne szépen ezt a barátot elfeledtetni vele?"
Forrás: házipatika.com