3 jóindulatú nevelési hiba, amivel megfojtod a gyereked – Ne túlozd el!

Gyereket nevelni sosem volt könnyű feladat. Sokszor el is rontjuk, és olyan szavakkal okozunk kárt, melyekkel ráadásul csak segítenénk. A hibákból tehát tanulni kell, a mértéket pedig mindig érdemes tartani – legfőképpen a következő három esetben.

"Te is olyan leszel, mint az apád!"

Bármennyire is jóindulatból fakad a fenti kijelentés, az a gyerek, aki sokszor hallja ezeket a szavakat, könnyen összezavarodhat, és szorongóvá válhat. Ha a csemete édesapja – de legyen szó bármelyik családtagról – minden szempontból elfogadható, szeretett tagja a családnak, akkor ez és az ehhez hasonló mondatok nem hordoznak negatív jelentéstartalmat – és általában el sem hangzanak.

Sok apuka azonban – maradva a példa kedvéért az édesapáknál – elhagyja a családot, vagy boldogtalan házasságban élve elkövet hibákat. A fáradt, frusztrált anyuka pedig főleg kisfia rosszalkodásait könnyen kommentálhatja a fenti mondattal. A gyerek pedig, aki mindenre figyel és szinte mindent megjegyez, végül arra juthat, hogy neki semmi más esélye sincs ebben az életben, mint ugyanazon az ösvényen közlekedni, mint az apja. Így az eleve el nem rendelt katasztrófa helyett sokszor maga az édesanya váltja be jóslatát, és teszi olyanná a gyermeket, mint amilyen a férje. Akármi is történt a szülők kapcsolatában, azzal csak ártani tud az anya, ha a gyerek imádott vagy ritkán látott apjának csupán a negatív tulajdonságait hangsúlyozza – még ha ő maga nem is tudott megbocsátani, gyermekének jól teszi, ha meghagyja a döntés szabadságát.

Ijesztő manók, félelmetes idegenek és túlzott féltés

A gyerekek két-három éves kortól már egyre több mesebeli szörnyet és ijesztő lényt látnak, akár a képernyőn, akár a képzeletükben. Erre a félelemre erősít rá az a régi mondás, amivel asszonyok ezrei fegyelmezték már gyermekeiket – csak nem éppen helyesen -, hogy elvisz a csúnya manó. Egy kisgyerek félelme a rettegésig tud fokozódni, pláne ha még rá is tesznek egy lapáttal, és egy gyermek sosem tud olyan rossz lenni, amiért ezt a fenyegetést érdemelné. Nyilván rengeteg veszélyes és ijesztő dolog van a világban, amitől jó megvédeni gyermekünket, de azt jól tesszük, ha ezt nem a végletekig fokozott fenyegetésekkel tesszük meg.

Thinkstock


A csúnya manó általi elrablás rémképének emlegetéséhez hasonlóan káros a gyermek fejlődése szempontjából a túlzott féltés. "Vigyázz, nehogy megégesd magad, nehogy elüssön az autó, nehogy rácsukd a kezedre az ajtót" – az ilyen és ehhez hasonló féltő kérések túl gyakori ismételgetésének eredménye nagy valószínűséggel egy önállótlan, szorongó, önbizalomhiányos felnőtt, nem pedig egy felelős, óvatos személy.

Gazdag Enikő pszichológus szerint a félelmek felerősítése csak arra jó, hogy szorongást keltsen a gyerekben. A veszélyek értelmes elmagyarazása hasznos, de kizárólag mértékkel hatásos.

 

"Márpedig te ügyvéd leszel!"

Csemetéik nevelésében sokan elkövetik azt a hibát, hogy nem külön egyéniségnek tekintik, hanem csupán a család mesterségének folytatójaként néznek rá, és ezt a tudomására is hozzák. Mindenki azt szeretné, ha a gyerek megállná a helyét a világban, jó állásban, jól keresne. Ám attól, hogy a szülő ezt várja el, még nem biztos, hogy a gyermek maga orvos vagy ügyvéd szeretne majd lenni. Ha eleve erre predesztináljuk kiskorától olyan mondatokkal, hogy "de a családban mindenki orvos volt", és a gyereket nem kérdezzük meg, hogy mit szeretne saját akaratából, akkor a gyerek magára kényszeríthet valamit, amihez semmi kedve vagy affinitása nincs.

Thinkstock


Teljesítménykényszert okozhat emellett az is, ha csupán az eleve okos és tehetséges gyermeket ötféle különórára rángatjuk a fejlesztés zászlaja alatt. Egy gyereknek élvezni is kell a gyerekkorát, nemcsak "fejlődnie", amíg csak képes rá. Ha elvárjuk tőle, hogy a balettól az úszásig mindenben remekeljen, akkor ezzel könnyen szorongóvá tehetjük.

Gazdag Enikő szerint a gyerek egy "virág", amelynek gyökereit megerősítheti a szülő, elősegítheti növekedését és fejlődését, de azt, hogy milyen virágot hoz és mikor, csakis ő képes megteremteni. Az elfogadás a szülő részéről fontos dolog, és abban tud a gyereknek segíteni, hogy felismeri a benne rejlő lehetőségeket, és segíti azokat kibontakozni. A túl megengedő és a túl korlátozó szülő egyaránt szorongó csemetét nevel, aki nem lesz tisztában a határokkal, így neki kell majd később kitapasztalni azokat, ezért a világos, értelmes szabályok kitűzése lehet az "arany középút".

Forrás: www.life.hu/anyaskodj/20120131-3-joindulatu-nevelesi-hiba-amivel-megfojtod-a-gyereked-ne.html

Vélemény, hozzászólás?