Mindegy, hogy csecsemőről vagy tiniről van szó, a probléma mindig ugyanaz: a szülők általában nem tudják, mikor viszik túlzásba a gyerek kényeztetését. Összeállításunk segít megtalálni a középutat.
Egyéves kor előtt
Tényleg helytelen, ha az anyuka azonnal ugrik, amikor csecsemője sírni kezd? Erről minden szakértő mást mond. Abban viszont egyetértenek, hogy nem tesz rosszat az a szülő, aki ilyenkor foglalkozni kezd a gyerekkel. A baba ugyanis nem tudatosan használja eszközként a sírást – alapigényeit (éhes vagyok, fázom, gyengédségre vágyom) akarja vele kifejezni. Egészséges személyiségfejlődéséhez pedig szükséges, hogy újból és újból megtapasztalja: szülei észreveszik jelzéseit.
2–5 éves kor között
A gyerekek tele vannak felesleges energiával. Mindent szeretnének kipróbálni, és nehezen viselik, ha valaki ellentmond. Megkezdődik a hatalmi harc a családban. A csemeték vágyainak egy részét a szülő nyugodtan teljesítse, persze csak akkor, ha egyetért vele. Ne engedjen a sírással párosuló erőszaknak. Minél gyakrabban érzi ugyanis a gyerek, hogy akaratát mindenen keresztülviheti, annál önzőbbé válik.
6–10 éves kor között
A kicsi már nem igényli annyira a testi közelséget. Kellemetlennek tartja, ha édesanyja az osztálytársak előtt puszilja meg. Kapcsolatukban a beszélgetésnek egyre nagyobb jelentősége lesz. Szeretetét, elismerését fejezze ki szavakkal, ezzel erősítheti a gyerek önbizalmát.
10–17 éves kor között
A tinik nagyon önzők tudnak lenni. Tőlük összedőlhet a világ, a lényeg: hallgathassák a zenét, legyenek bálványaik és menő ruháik. Nagyon fontos, hogy a szülő minél több dolgot tudjon a gyerekéről, beszélgessen vele, amennyit csak lehet!
(Forrás: www.sulihalo.hu/szulo-nagyszulo/lelekbuvar/1002-mertekkel-kenyeztessunk)