Gondolkodtál már azon, miért lesz mindig éktelen nagy bőgés az intenzív pillanatokból? A gyerekek sokszor ok nélkül sírnak, viszont céllal. Egyszerűen szükségük van egy kiadós bőgésre, ami segít feloldani a felgyülemlett feszültséget, a rengeteg kavargó érzelmet, ami nap mint nap elönti őket. Agyuk frontális lebenye, ami a tudatos, tervezett, kontrollált viselkedésért felelős, még fejletlenebb, mint a miénk (bár ez néha nem így látszik), ezért a felnőtteknél gyakrabban van szükségük a gyógyító könnyekre. Miután még nem igen tudják szavakban kifejezni azt a sok mindent, ami kicsi szívükben és egész testükben éreznek, a szelep kinyílik és sokszor „rosszalkodásban” nyilvánul meg. Amikor az az érzésünk, hogy provokál minket, valószínűleg jó úton járunk. Tényleg provokál, de nem feltétlenül valami „ki az erősebb versenybe” invitál minket – pedig sokszor mi így értjük, viszont félre. Kell valami, amin egy jót bőghet. Természetesen azokra a helyzetekre gondolok, amelyek eltérnek a szokásostól, és az életkoruknak megfelelő stabályok betartásáról szól. Ha egész nap nem volt kint, és alig fér a bőrébe, vagy egy épp ma tanult csúnya szót gyakorol, az nem igazán provokáció. Egyszerűen csak gyerek.
- Amikor a szemedbe néz, és úgy szegi meg a szabályokat
- Amikor, ha a fejed tetejére állsz, akkor sem tudsz neki megfelelni, semmi sem jó, semmi sem elég…
…akkor biztos lehetsz benne, hogy egy jó kis sírás segíthet rajta. De nem mindegy, hogy hogyan, milyen körülmények között jut el oda. Ha ilyenkor megszidod, bármilyen módon megbünteted, amiért rosszul viselkedett, csak dühös lesz rád, de nem sokat tanul a helyzetből. Pláne nem támogatod az érzelmeiben való eligazodását. Ha azonban empátiával, ám igen határozottan figyelmezteted a szabályokra, és nem hagyod, hogy folytassa a neked nem tetsző viselkedést, valószínűleg pont ez az, amire várt. Jöhet a sírás. Biztonságban, anya karjai között. Ettől lesz ez igazán gyógyító.
Mi a dolgod?
- Maradj kedves, de határozott: „Nem verekszünk ebben a családban!” „A játékokat nem dobáljuk!” Tedd vissza a túrórudit, most nem veszünk semmit.” Fontos, hogy legyünk konkrétak, valóban a szabályt fogalmazzuk meg – a miért nem tudsz már rendesen viselkedni, már megint az idegeimen táncolsz, elmentek otthonról? – típusú nevelési próbálkozásaink mit sem érnek. Ha kell, fizikailag is megakadályozhatjuk a gyereket abban, hogy tovább folytassa, amibe belekezdett – éppen annyira, ami ahhoz szükséges hogy megállítsuk. Ne okozzunk direkt fájdalmat, csak saját energiáját kapja vissza. Nem mindegy, hogy dühösen kicsavarom a játékot a kezéből, vagy határozottan elveszem azt, épp annyi erővel megfogom a karját, hogy megállítsam. Fontos, hogy erős legyél. Ha dühös vagy, vagdalkozol, az semmiképp sem a határozottság jele. Épp a tehetetlenségé, s valószínűleg folytatja, amit eddig is csinált.
- Legyél empatikus is, és nézd az ő szemszögéből a helyzetet. Ha érzi, hogy megérted őt (bár a szabályt attól még be kell tartani!) érzelmileg biztonságban lesz, könnyebben eljut a mélyebben fekvő, ijesztőbb érzésekhez. „Látom, milyen nehéz most abbahagyni a játékot, és elmenni fürdeni, de itt az idő, kicsim” Ha csak kemény vagy: most azonnal tünés fürdeni, különben…” – csak dühös lesz rád, s ez az érzés eltakarja mindazt, amitől épp meg akarna szabadulni.
- Ha elsírja magát, maradj jelen, ha hagyja, öleld át. Ha nem, akkor se sértődj meg, maradj a közelben. Legyél megnyugtató, de ne akard, hogy hagyja abba a sírást. Ne is kérdezgesd, mi a baja. Esetleg fogalmazd meg, amit tapasztalsz: „Milyen nagyon szomorú vagy kicsim. Mekkora könnyeket tudsz hullatni.” Így, biztonságban ki tudja sírni az összes felgyülemlett feszültséget, s újra jól érezheti magát.
- Ha gyermeked beleragad a dühös állapotba, igyekezzél még nagyobb érzelmi biztonságot nyújtani, hogy lejjebb áshasson A düh mögött mindig félelem, kétségbeesés, pánik, fájdalom lapul. Legyél még lágyabb, még elfogadóbb. Persze nem könnyű, hiszen, ha valamitől egy anya dühös lesz és kétségbeesett az az, ha a gyereke kerül ebbe az állapotba. De ha figyelmezteted magadat, hogy nincs vész, meg tudod oldani, máris könnyebb lesz. „Itt vagyok, minden rendben” Ha elszalad, azt kiabálja, hogy nem szeret téged, akkor is kövesd, ne hagyd magára.
- Ha végre kisírta magát, nem érdemes róla beszélni, ne faggasd, csak ha ő javasolja. Jó eséllyel fogalma sincs, mi volt ez a műsor, de mindenesetre most már jól érzi magát. Jöhet az újabb játék, mosoly, és persze már könnyebb lesz neked megfelelnie. Te meg mint egy érzelmi mosogatórongy, úgyhogy, ha végre lefeküdt aludni, találd ki, Te, hogyan adod ki a feszültséget.
Pethő Orsolya, pszichológus
Ha nevelési gondjaid vannak, kérjél időpontot: www.kolyokszerviz.hu
