Milyen jó is lenne, ha kapnál egy távirányítót a gyerekedhez. Ráirányítod az érzékelőjére, megnyomod a megfelelő gombot – Menj fürdeni! Mossál fogat! Hagyd abba az ordítást! És már csinálja automatikusan. Az elemet kéne néha kicserélni. Persze nem használnád mindig. Csak amikor fáradt vagy. Amikor már nagyon eleged van. Amikor te is hisztis vagy. Amikor sietni kell. Amikor a gyerekednek van rossz napja. Tehát majdnem mindig. Sajnos még nem találták fel ezt a szuper szerkezetet.
A gyerekek, ha megértve érzik magukat, igyekeznek megtenni, amit kérünk tőlük. Akkor is, ha nincsen éppen kedvük hozzá. Éreznie kell, hogy elfogadod azt, amit éppen gondol, amit érez, amit szeretne. Együttérzel vele. Empatizálsz vele. Látod, érzed, elfogadod az ő szempontjait is.
Amikor kiabál, elfogadod, hogy éppen izgatott, vagy mérges. Amikor nem megy fogat mosni, nagyon szeretne tovább játszani a kisautóval. Amikor nem indul el azonnal a játszótérről, még olyan jó lenne maradni, hiszen csuda klasszul érzi magát. Amikor gyapálja a kistesóját, azért van, mert nagyon dühös rá. Amikor játszik az étellel, csak nem bír ellenállni a kísértésnek, mert olyan vicces dolog a sajtba szemet meg szájat vágni.
Az, hogy megérted, és együttérzel vele, befolyásolja a kérésed tartalmát? Változtat ez a szabályokon? NEM! Attól még fogat kell mosni, el kell indulni haza, mert késő van. A kistesót gyapálni nem kell. Az étellel szerintem lehet játszani, csak a példa kedvéért írtam, mert sok családban tilos.
Ami változik, az az, hogyan mondod:
Gyere, induljunk haza, késő van. Érthető, hogy nincs kedved, mert nagyon jól érzed itt magad. Nehéz itthagyni a haverjaidat, látom. Köszönj el a barátaidtól. Holnap újra jövünk.
Természetes, ha ellenkezik, próbálkozik, húzza az időt, hátha még egy kicsit maradhattok mégis. Annál konokabb, minél többször tapasztalta már, hogy ilyenkor hamar felkapod a vizet. Előbb, vagy utóbb kiabálni szoktál. Anya, nem érted hogy én maradni szeretnék? Vagy bízhat benne, hogy beadod a derekadat. Vagy feladod és fenyegetni kezded: Azt csinálsz, amit akarsz kisfiam, de a mai mesét elfelejtheted! (Látnod kell, hogy a kettő ugyanaz. Aki fenyegetőzik, az már feladta.)
Szóval még mindig nem jön az az ebadta kölke hazafelé. Mi tehetsz?
Ésszerű és jogos, amit kérsz? Ha meghallgatod az ő álláspontját is, sok tanulságot vonhatsz le. „Na, most már tedd le azt a táblagépet, eleget játszottál vele!” „De anyaaaa, te is folyton a telefonodat nyomkodod, amikor beszélek hozzád!” Vagy pont még az az egy perc kell ahhoz, hogy befejezze a homokvárat. Miért épp a finish előtt hagyná abba? Mi lehet az ellenkezése mögött? Sokszor valami félelem, vagy vágy bújik meg, amit érdemes megtudnod. Ha nem akarja már a kezedet fogni az utcán, talán szeretne önállóbb lenni dolgokban? Ha beszéltek róla, jó tárgyalási alap lehet. Most megfogja a kezedet, később gyakoroljátok az önállóbb közlekedést.
Ha alapvető a szabály, ragaszkodj hozzá! Mindig azt javaslom a szülőknek, hogy beszélgessenek a számukra legfontosabb szabályokról egymással, és szedjék össze azokat, amelyekből nem engednek, és megígérik, hogy egymást támogatják, amikor épp arról van szó. A következetlenség az egyik legkomolyabb „rosszgyerek gyártó”. Amit egyszer – „Najó, most legyen” megengedsz, azt követelni fogja a következő alkalommal is. Ezért nem is haragudhatsz rá. A gyerekek dolga, hogy feszegessék a határokat. Vedd elő a határozott, magabiztos (de nem erőszakos) hangodat, és ne add fel. Ragaszkodj a szabályhoz!
Kapcsolódj. Ne a lakás másik végéből, szétforgácsolt figyelemmel kérj. Ha átkiabálsz a konyhából, az elszáll az éterben. Kérni erőfeszítés. Felvenni a kontaktust munkával jár. De megéri. Menj oda, érintsd meg, nézz a szemébe, guggolj le. Ha azt tapasztalja, hogy többnyire veszed a fáradtságot, hogy valóban rá figyelj, megtanulja, hogy érdemes rád hallgatnia.
Használd a humorod! A gyerekekhez szinte mindig lehet utat találni a hülyéskedésen keresztül. A játszóteres példánál maradva, átváltozhatsz vicces, csetlő-botló szörnnyé, aki gyerekeket rabol el játszóterekről, sírhatsz, mint egy bébi, toporzékolhatsz, mert nem hallgat rád a kislányod, kitépkedheted képletesen a hajadat a mérgedben. Ha tetszik neki, máris rád figyel, kialakult az összhang köztetek, több kedve lesz olyasmit megcsinálni a kedvedért, amihez nagyon nem fűlik a foga.
Érezz együtt vele! Mindenkinek joga van dühösnek lenni, ha nem az történik, amit szeretne. Lehet szomorú, csalódott. Van, hogy olyan dolgok miatt, amelyek számodra nem fontosak, de az érzések gyermeked számára valósak! Az érzelmekkel nem lehet vitatkozni! Ha együttérzel gyermekeddel, megpróbálod az ő szemével látni a helyzetet (bár a szabályokon nem lazítasz) nem fog téged ellenségeként számontartani, aki folyton csak elront mindent. Lehet, hogy nem tetszik neki mindig, amit kérsz, de meg fogja tenni, teérted, a kapcsolatotokért. Mert akkor nem csak tudja, hanem érzi is, hogy szereted.
Pethő Orsolya, pszichológus
Ha nevelési gondjaid vannak, itt kérjél időpontot: www.kolyokszerviz.hu