Akik három vagy annál több gyereket nevelnek, tudják, a középső gyerek szindróma létező, valós jelenség, amely éveken át megkeserítheti az érintettek életét.
A születési sorrend – szakemberek szerint – egyébként is meghatározó lehet a későbbi életút alakulásában, de különösen nehéz és valóban személyiségformáló erővel bír, ha valaki a középső helyre szorul.
Nem ő az első, de nem is ő az utolsó
A középső gyerek – a második, esetenként a harmadik, ha utána születik még csemete – már nem határozza meg alapvetően szülei mindennapjait. Nem forgatja fel fenekestől a világukat, kellő rutinnal tudják már kezelni a felmerülő problémákat – éppen ezért kicsivel kevesebb lelkesedő figyelem éri a másodikat. Úgy nő fel, hogy érezheti: semmiben nem nyújtotta ő az első élményeket a szülőknek, hiszen a nagyobb tesó már eljátszotta a főszerepet az első mosoly, az első lépések, az első szavak területén. A szülők szeretetteljes élménybeszámolói a középső után következő kicsiről pedig szintén gyakran okoznak fájdalmat a középsőnek, mert olyan könnyedén tudják lesöpörni az asztalról azt, amit a második – középső – produkált. A képlet pedig egyszerű számára: a nagynak különleges viszonya van – elsőszülött jogán – a felnőtteknél, a kicsi meg a kicsi, aki elbájolja környezetét.
Azt nem mondom, hogy ez az oka annak, hogy nincs túl sok önbizalmam, és nem nagyon merek kezdeményezni, de biztosan közrejátszik, hogy beleolvadok a tömegbe, miközben arra vágyom, hogy kitűnjek. Látszódni szeretnék – a családban is, és a külvilágban is.
A személyiségre is kihat
A gyerek középső helyzete hatással lehet személyiségének alakulására, társas kapcsolataira, tanulmányaira, majd később pár- és pályaválasztására is. Azok a középső gyerekek, akik helyzetét sem a szülők, sem a környezet nem könnyítik meg – mert fel sem mérik, hogy középsőnek lenni teher, vagy mert nem hisznek benne -, szélsőséges utakon indulhatnak el.
A középső gyerek többek között emiatt is hamarabb érik, komolyabb lehet, olyan, akire a szülők szívesen delegálnak feladatokat, olyanokat is, amelyek valójában a nagyobbat illetnék. Mindez azonban nem tölti el magabiztossággal a középsőt, és önbizalma sem erősödik, sőt gyakran érzi úgy, hogy a plusz feladat teher, és haragszik, mert úgy véli, a másik kettő rafináltan kihúzza magát a feladatok alól.
A középső gyerek mindemellett ambiciózussá válhat, hiszen sikerre, figyelemre vágyik, és ha ezt nem kapja meg otthon, akkor majd megkapja tanulmányi eredményei miatt vagy később a munkahelyén. Végső soron építi a jellemét a helyzet, és képes lesz erőfeszítéseket tenni céljai elérése érdekében, csak éppen nagy valószínűséggel nem lesz elégedett soha mindazzal, amit elért, mert az alapvető igénye, a szülei szerető figyelme utáni vágy, a lelke mélyén megmarad.
A másik út a csibészség, vagyis a középső gyerek, amikor ráébred szorult helyzetére, sajátos mentőakcióba kezd. Akadnak családok, ahol a baleseti sebészet már ismerősként üdvözli a középső csemetét, mert mindig vele történik valami. Leesik, felborul, beszorul, eltörik valamelyik végtagja. Persze nem szándékos önrombolásról van szó, csak arról, hogy kalandor módon keresi a gyerek – és majd később a felnőtt is – a kihívásokat, hogy bizonyítani tudjon a szüleinek, a környezetének. Hogy kitűnjön a sorból, és végre ráirányuljon a tekintet.
Sok múlik a szülőn a pszichológus szerint
Sokan és sokat beszélnek a középső gyerek szindrómáról, és állítják, a családon belüli legtöbb konfliktus forrása a középső gyerek, aki, miután szülei figyelme megoszlik a legnagyobb és a legkisebb gyerek között, úgy érzi, elvész valahol a testvérek között, és ezért bármilyen eszközt bevet, csak hogy megszerezze szülei megbecsülését. Tulajdonképpen kettős féltékenységgel kellene megküzdenie, miközben önmagát, a családban elfoglalt helyét és szerepét kórosan alulértékeli.
Forrás: www.life.hu/anyaskodj/20110728-a-kozepso-gyerek-szindroma-az-egesz-eletre-hatassal-lehet.html