A „legtutibb nevelési tipp” folytatása, melyben azt állítottam, hogy lehet „jó” gyereket büntetés nélkül nevelni. A titok, a kapcsolódás. Az a varázslatos állapot, amikor a gyerek érzi, hogy össze vagyunk hangolódva, kap elég figyelmet, értik és megértik. Ilyenkor ő hallgat belső ösztönére, és meg akar felelni a szülő elvárásainak. Ez volt az elmélet, és íme, a gyakorlat a kapcsolódás kialakítására.
Naponta, még ha egy lakásban tartózkodunk, akkor is megszűnik, errodálódik a kapcsolódásunk. Telefonon beszélünk valakivel, a gyerek belemerül egy játékba, miközben mi főzünk. Fokozottan romlik a helyzet, ha már fizikailag is különválunk: egész nap az oviban, munkahelyen, az iskolában már teljesen más élmények érnek minket, amikor találkozunk, újra kell mindezt építeni. Bár a fizikai testünk találkozik, érzelmileg még nem vagyunk automatikusan egy hullámhosszon. A neveléshez viszont az is szükséges.
1. Minden újratalálkozásnál szánjál legalább 10 percet arra, hogy összehangolódjatok. Hiába sietnél az oviból: „gyorsan öltözzünk, mert elkésünk” – ha egy másik bolygóról hangzik mindez, szinte biztos, hogy veszekedés lesz a vége, és még lassabban készül el, mint szokott. Pár perc az ölelkezésre, hülyéskedésre, beszélgetésre (leginkább neked kell meghallgatnod, hogy miben van benne) – és úgy öltözik majd, mint a villám. Fókuszáld tudatosan a figyelmedet a gyerekre – ne az előtted álló feladatra. Mielőtt belépsz a kapun, vegyél egy nagy levegőt, fújd ki, és határozd el, hogy nem csak úgy „mellékesen” érkezel meg, hanem valóban jelen leszel a gyermeked számára.
2. Reggel, amikor felébredtek, még mielőtt elkezdődne a rohanás – add oda azt a 10 percet neki, amire szüksége van. Egész éjszaka nem voltatok együtt, szüksége van a mamájára. Bújjatok össze, beszéljétek meg, mit álmodott. A reggeli készülődés ezután olyan lesz, mint a mesében.
3. Amikor egyik tevékenységből a másikra kell váltani, mert indulni kell, itt az idő fogat mosni, vagy kész az ebéd – előbb ülj le mellé 3 percre. Csak figyeld, miben van benne, kapcsolódjatok az ő világában, beszéljetek pár szót arról, s csak aztán kérd, hogy induljatok, vagy menjen fogat mosni.
4. Állítólag azok a párok, ahol legalább 5 pozitív interakció jut egy negatívra, nem válnak el. Ez a szabály a gyerekekre is adaptálható – kifejezed elégszer egy nap, hogy mennyire örülsz annak, hogy megszületett? Vagy folyton csak azt hallja tőled, hogy mit nem csinál jól, milyen válogatott módokon tud téged elszomorítani, kiborítani…
5. Minden egyes alkalommal, amikor kérsz valamit, vedd a fáradságot, hogy „összeszedd” a figyelmét. Hamar el lehet érni, hogy csak a fejhangon való üvöltésre figyeljen e gyerek – mert a többire minek? Ne a konyhából kiabálj ki, guggolj le hozzá, érintsd meg, nézz a szemébe, várd meg, amíg ő is figyel rád – s akkor kérd meg. Ugyanis ő nincs mindig készen arra, hogy téged meghalljon, mert még gyerek, és szerencsére teljesen bele tud merülni abba, amit éppen csinál.
6. Amikor hazaértek ovi vagy iskola után, szánj még 10-15 percet arra, hogy valamit együtt csináltok. Előbb legyen tele az érzelmi pohara, kapjon figyelmet, s te nyugodtabban, nyaggatás nélkül tudod elkészíteni majd a vacsorát. Ez a külön idő akkor a legjobb, ha alanyi jogon jár minden egyes lurkónak a családban.
7. Legyél mindig kész a bokszzsák szerepére. A legtöbb gyerek, az iskolában és az óvodában folyamatos feszültség közepette, hatalmas erőfeszítéseket tesz, hogy megfeleljen a szabályoknak, elvárásoknak. Napi nyolc órában tartja magát, s amikor végre veled kettesben van, érezheti újra az érzelmi biztonságot, elengedheti magát. Ebből az is következik, hogy az egész napi feszültséget te kapod meg, sűrített dózisban. Nincs vele dolgod, csak meghallgatni, figyelmet szentelni neki, és legfőképp nem magadra venni az egészet. Ez utóbbi nagyon fontos, hidd el, elég sokáig tartott, míg rájöttem.
Pethő Orsolya, pszichológus
Ha nevelési gondjaid vannak, keress meg, segítek: www.kolyokszerviz.hu