Ha az interneten rákeresünk a diszlexia fogalmára, számos meghatározást találunk attól függően, hogy éppen melyik tudományág felől közelítjük meg a problémát. Egy biztos, pedagógiai-oktatási szempontból a tanulási zavarok kategóriájába tartozik és a diszlexiás gyermek sajátos nevelési igényű (SNI).
Amikor egy laikus édesanya a diszlexia szót meghallja, az iskolában felmerülő olvasási problémák, az otthoni küzdelmes gyakorlások, a szoba sarkába hajított olvasókönyv és füzet jutnak az eszébe. Mindezek nem állnak távol a hétköznapi igazságtól, de a diszlexia azért sokkal több, mint olvasási probléma. Multifaktorális jelenség, azaz a kialakulásában több tényező játszik szerepet, és multikauzális, azaz több oka lehet. A diszlexia sok-sok definíciója közül én Meixner Ildikó meghatározását preferálom, miszerint a diszlexia „diszharmónia a gyermekkel szembeni jogos elvárások (pl. a gyermek adottságai), az olvasás-írás tanítására szánt idő és gyakorlási mennyiség, valamint az eredmények között”.
A diszlexia tüneteit – szintén Meixner Ildikó tanításai alapján – négy csoportba oszthatjuk: olvasás-írásban megjelenő tünetek (olvasás hibái, olvasás tempójának lassúsága, szövegértés zavara), beszéd területén jelentkező tünetek (pl. diszfáziák, beszédgyengeség), magatartásban megjelenő tünetek (pl. változó teljesítmény, fáradékonyság, dekoncentráltság), egyéb tünetek (pl. fejletlen ritmusérzék, dominanciazavarok).
Ezekre a tünetekre, az olvasás-írásban megjelenő tüneteket kivéve, már óvodás korban felfigyelhetünk, ezt szolgálják az óvodai szűrések és felmérések.
Az iskolásoknál többnyire az olvasás-írásban megjelenő tünetekre figyelnek fel a szülők és a pedagógusok, úgymint a betűk összeolvasásának nehézsége kezdő olvasóknál, betűtévesztések (tipikusan pl. ő-ű, ó-ú, b/d), betűkihagyások és betűbetoldások, vagy akár szótagkihagyások és –betoldások, nagyon lassú olvasás, rossz szövegértés…hosszú a lista.
Diszlexiásnak tekintendő a gyermek, ha az olvasóvizsgálat során akár a hibaszámot, akár az olvasási tempót, akár a szövegértést tekintve súlyos elmaradást mutat kortársaihoz képest.
Néhány ok – a teljesség igénye nélkül – melyekre a diszlexiát visszavezetik:
- genetikai ok (6. kromoszóma 2. helyének hibája);
- beszédfejlődési problémák (pl. megkésett beszédfejlődés, diszfáziák, komoly logopédiai hangképzési nehézségek, beszédészlelés problémája);
- szemészeti okok (pl. rejtett kancsalság, heteroforia, kétszemes együttlátás hiánya, szemmozgások eltérései);
- olvasástanítás módszere (diszlexia veszélyeztetett gyermekeknél ajánlott a Meixner diszlexia prevenciós olvasástanítási módszer alkalmazása);
- az idegrendszer (részleges) éretlensége (pl. stabil dominancia hiánya).
Javaslom, hogy amennyiben gyermekünknél komoly nehézséget észlelünk, első körben beszéljünk a gyermek pedagógusával, hallgassuk meg az ő véleményét!
Ha azonban úgy ítéljük meg a pedagógus megnyugtató szavai ellenére, hogy gyermekünknél fennáll a diszlexia gyanúja (esetleg mi magunk is érintettek vagyunk az olvasási zavarban), fontos tudni, hogy szülőként is fordulhatunk a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálathoz (régi nevén nevelési tanácsadóhoz) a gyermek komplex vizsgálatát kérve.
A szakszolgálat a pszichológiai és gyógypedagógiai vizsgálatok után megállapítja, hogy valóban felmerülhet-e adott esetben a diszlexia esete. Ha a problémát tanulási zavarnak ítélik (diszlexia-diszgráfia), akkor a gyermek anyagát továbbítják az illetékes tanulási képességeket vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottsághoz, ahol további vizsgálatok után diagnosztizálják vagy kizárják a diszlexiát.
Szakértő: Fekete Tímea – Erdei TanOdú – Csepeli Mozgásfejlesztő Központ