Akár önként, akár az élet hozta úgy, hogy egy anya egyedül (vagy főként egyedül) neveli fel gyermekeit, kijár neki a tisztelet és elismerés. Ahhoz nem fér semmi kétség, hogy nagyon kemény, kimerítő munka minden terhet egyedül cipelni, de erről már rengetegen írtak. Kevesebb szó esik azokról a belső kétségekről, kérdésekről, amelyek tetézik az anyasággal amúgy is együtt járó folytonos lelkiismeret furdalást. Milyen hatással lesz rá, ha apa nélkül nő fel? Lehet egyáltalán normális gyereket nevelni egyedülálló szülőként? Milyen következményei lesznek hosszú távon a válásnak, veszteségnek? Szeretném ezeket a kétségeket néhány ténnyel eloszlatni. Ugyanis a gyerekeknek nem csupán két „valamilyen” szülőre van szükségük, hanem szeretetre.
Minden igyekezetünk ellenére sem tudjuk elérni, hogy a gyerekek tökéletes boldogságban nőjenek fel, különösebb érzelmi megrázkódtatás nélkül. Sosem a traumával, a nehéz élethelyzettel van baj, hanem abból, ha nem sikerül megfelelő támogatással „jól” kikerülni ezekből a helyzetekből. A válás sem önmagában okoz sérülést, hanem ahogyan azt végigvisszük. Legnagyobb erősségeink épp hátrányainkból születnek, minden egyes megoldandó érzelmi feladat lehetőség is egyben, amivel többek lehetünk. A gyerekeinknek sem tökéletes, problémamentes helyzetekre van szükségük. Mindenre van gyógyír, minden érzelmi helyzet feldolgozható, ha van valaki, aki úgy ahogy vagy, elfogad.
1. A gyerekeknek elsősorban feltétel nélküli szeretetre, teljes elfogadásra van szükségük. Hogy képes legyél kordában tartani az érzelmi kilengéseidet, hogy legyenek értelmes, elfogadható korlátok, melyeken belül szabadon mozoghat, hogy elfogadd az ő érzéseit. Ezek mind mind fontosabbak, minthogy egy, vagy két szülő van jelen az életében.
2. A férfiak és a nők is képesek férfi és női energiákat mozgósítani. Míg a férfiak női hormonokat termelnek, ha komolyabban bevonódnak a gyereknevelésbe, a nők is képesek olyan agresszív megnyilvánulásokra, amelyeket egy férfi is megirigyelne. Ezzel együtt feltétlenül kell egy anyának egyszerre férfi modellként is szolgálnia. A férfi szerep egy-egy aspektusának átadására tökéletesen alkalmas lehet a karate edző, a tanár, vagy bárki, akivel
3. Azonos neműek gyermekei ugyanolyan kiegyensúlyozottak. Több, mint 30 évnyi kutatás eredményeként azt mondhatjuk, hogy akár azonos nemű szülők gyermekei is képesek nagyszerű, érzelmileg kiegyensúlyozott gyermekeket nevelni. A szülők gyermek iránti szeretete a meghatározó, nem a nemük, vagy a szexuális irányultságuk.
4. A negatív jelenlét rosszabb, mint valakinek a hiánya. Ha az egyik szülő durva, bántalmazó, vagy egyszerűen kritikus, az rosszabb, mint egy, de elfogadó, szerető anya vagy apa.
5. Igen, az egyedülálló szülő kockázati tényezőnek számít. DE, nem a másik szülő hiánya miatt, hanem azért, mert egyszerűen valószínűbb, hogy túlterhelt, kimerült, s emiatt nem tud szülőként megfelelni. Éppen ezért számukra fokozottan igaz, hogy teret és időt kell találniuk ahhoz, hogy magukat rendben tartsák, egyben legyenek, hogy a dupla munkához legyen elég energiájuk.
Pethő Orsolya, pszichológus
Ha nevelési gondjaid vannak, keress meg, segítek: www.kolyokszerviz.hu