A fiatalok gyakran napi 24 órában és heti hét napon át jelen vannak a virtuális térben, úgyhogy nem meglepő, hogy néhány gyerek a társaik ellen használja ezeket az új eszközöket.
Telefonhívások, SMS-ek, kompromittáló videók
Ártó pletykák terjesztése az interneten, titkos telefonhívogatások, bántó SMS-ek írogatása, titokban a kiszemeltről felvett videók, kompromittáló képek készítése, megosztása, gyalázó weboldal felépítése – csak néhány módszer, ami jól példázza, miként lehet a technikát felhasználni arra, hogy a diákok egymást megfélemlítsék, fenyegessék, megalázzák, vagy egy-egy kiszemelt áldozatot kiközösítsenek.
A diákok jól ismerik a technika adta lehetőségeket, elérhetőek számukra az eszközök, és könnyebb számukra az internetes grundon hadakozni, mint személyesen vállalni az adok-kapokot.
Az internetes csúfolódás veszélyesebb
A "hagyományos" zaklatás, kiközösítés, csúfolás, megalázás, akár fizikai bántással, akár anélkül is életre szóló sérülést hagyhat a gyermekben. A terep igen veszélyes, amibe felnőttként nem könnyű beleavatkozni. Körültekintő tanári, szülői taktikát igényel egy, a kortársak által lesajnált, megvetett és végül megalázott gyerek visszavezetése a közösségbe. Ebben az esetben nem elég a bántók megbüntetése, hiszen a büntetés miatti düh ismét az áldozaton csapódhat le, mondván, hogy ez is miatta történt. Gyakori azonban, hogy a felnőttek inkább az iskolaváltás mellett döntenek egy-egy ilyen esetben.
Tömegessé válhat, és nincs visszaút
Ám az internetes zaklatásnál nem biztos, hogy működik a közösségváltás, hiszen gyakran egész nagy tömegek vesznek részt a bántásban. Egy-két kattintás, és máris sokat látják azt a bizonyos képet vagy videót, akarva-akaratlan eljut hozzájuk a pletyka, vagy esetleg a posztolt rosszindulatú megjegyzésfolyam. Olyan, mintha nem lenne menekvés. Ráadásul, ami egyszer felkerül a világhálóra, az könnyen sokszorosítható, és nagyon-nagyon nehéz, szinte lehetetlen letörölni.
Nem látni a szenvedést
A szemtől szembe zaklatásnál a bántó és a bántást végignéző diákok azonnal látják a bántott reakcióját, látható az, hogy mennyire fájdalmas vagy sértő a tett, mennyire érzi magát rosszul az áldozat. Így sokkal magasabb az a pszichológiai gát, ami megakadályozhatja a további erőszakot. Az internetes zaklatásnál a bántó gyerek messze van az áldozattól, nem látja a szenvedését, így könnyebben folytatja, és könnyebben durvul, indítja egy vehemensebb támadását a kiszemelt ellen. Vannak gyerekek, akik egyszerűen emiatt nincsenek annak tudatában, hogy mennyire nagyon megbántják társukat.
A következményektől sem kell félni
Az áldozat sokszor azt sem tudja, hogy kitől és miért kapja a megalázó üzeneteket, a bántó, fenyegető szavakat. Az interneten arc nélkül, mindenféle fantázianév mögé bújva lehet küldeni az üzeneteket, titkos telefonszámokról a SMS-ket. A bántók inkognitóban maradhatnak. A szülők és a tanárok többségének sincs meg az a számítógépes tudása, hogy képes legyen a gyermekek online viselkedését is ellenőrizni. Így a cyberterror sokszor észrevétlen marad, és ha nincsenek is teljesen inkognitóban a bántók – közösségi oldalakon már többnyire névvel vannak jelen -, a következményektől így sem kell tartaniuk.
Mit tehet a szülő, ha gyermekét interneten zaklatják?
Nem könnyű észrevenni, ha a gyermeket zaklatják. A legtöbb áldozat szeretné eltitkolni, hogy mi történik, mivel meg vannak győződve arról, ők maguk az ok. Ahhoz, hogy a gyermek megnyíljon, bizalomteljes szülői viszonyra van szükség. Az összerezzenés a telefonhangra, a számítógép hirtelen lekapcsolása intő jel lehet, de ugyanúgy a rossz hangulat, a visszahúzódó és a korábban kedvelt társaságot is elkerülő viselkedés, ingerlékenység számítógépezés után, betegségek szimulálása, iskolakerülés.
Abban az esetben, ha a gyermek hajlandó elmesélni, hogy mi történt, nem szabad nagy patáliát csapni, bármennyire is érthető lenne ez a reakció. Ezzel csak jobban ráijeszt a szülő a gyerekre. Érdemes inkább elfogadón és támogatón viselkedni, a legfontosabb pedig: elhinni, hogy amit a gyermek mond, az igaz. Nagyon nagy károkat okozhat, ha a szülő lekicsinyli, bagatellizálja a gyermek problémáit.
Magát a zaklatást azonban sajnos nem lehet egyedül megoldani: nagyon fontos beszélni az iskolával, a tanárokkal, osztályfőnökkel, vagy akár pszichológussal is, hogy miként lehet megoldani a helyzetet.
Muszáj kiismerni a gyermek internetes világát
Nagyon nagy a társadalom felelőssége az internetes zaklatás megakadályozásában. Fontos lenne, hogy a szülők kiismerjék magukat a gyerekük internetes világában, tudják, hogy a csemete pontosan hol, milyen adatokkal, milyen információkkal van jelen a cybertérben. A közzétett adatok nemcsak az ismerkedést segítik, de gyakran veszélybe is sodorhatják a fiatalt. Nem jó, ha bárki megnézheti, hogy hol lakik a gyerek, vagy mi a telefonszáma, esetleg, hogy mikor szokott hazajárni a suliból.
Fontos lenne tudatosítani minden gyerekben, hogy az internetet nem használhatja arra, hogy másokat kibeszéljen, megalázzon, csúfoljon. Amit nem mond el személyesen, azt ne ossza meg az interneten sem, és ha mégis megteszi, akkor annak legyen következménye. Az internet- és telefonhasználat megtiltása egy ilyen következmény lehet. Szintén fontos, hogy olyan normák alakuljanak ki a közösségekben, hogy megvédjék az áldozatokat, ne legyen általános az, hogy az erősebbek kinevetik a gyengébbeket, hogy szórakoznak a balekon.