Fontosnak tartom, hogy ti, kedves fiús anyukák és apukák, akik szemérmesen bántok a verekedéssel, elfogadjátok a tényt, hogy a fiúk verekednek. Sőt, tovább megyek, ez jó, fontos, hasznos.
Jó okom van feltételezni, hogy kevesen gondolkodnak hozzám hasonlóan. Apukák tán többen, de nem elegen. Már az oviban szinte fel kellett mosnom a legjobb barát anyukáját, amikor a fiúk játékosan birkóztak. A fiamnak szerencsére van egy egészségesen gondolkodó férfi tanára, akinek az elsős szülőin sikerült kiborítania a szülők jó részét. Mélységesen egyetértek a hozzáállásával. Elmondta, hogy ő hagyja a fiúkat verekedni, ha betartanak néhány szabályt:
- Egy-egy ellen küzdenek, azaz nem támadnak le többen egy szerencsétlent
- A szőnyegen verekszenek, ahol van hely, nem a padok között
- Puszta kézzel mennek egymásnak, nem használnak eszközt
Miután olyan iskoláról van szó, ahol a szülők úgy érzik, hogy tanulhatnak a pedagógusoktól és elfogadják a nevelési elveiket, csak sápítoztak, és igyekeztek lenyelni a békát. Nem tudom, eljutottak e a belátásig.
Miért is verekednek a fiúk?
A férfiak, hímek evolúciósan kialakítanak egymás között egy hierarchiát, amit bár időről időre megtámadnak, mégis rendet tart a csapatban. Ennek köszönhetjük azt is, hogy tudunk kutyát, lovat tartani. A hierarchia egyrészt fizikai erőn, másrészt vezetési képességeken, határozottságon alapszik. A versengés a férfiak között nyílt (nem úgy, mint nálunk, hölgyeim!), egyértelmű az eredménye – azaz tudni lehet, hogy ki hol helyezkedik el, és tiszteletben tartják az eredményét. A sor csakis újabb tisztességes harcok árán rendeződhet újra. Az igény tehát evolúciós és megmarad felnőttkorban is. A férfiak mindig is versengeni fognak egymással a legkülönbözőbb területeken (ide tartozik a kinek van drágább autója is) és egy így van jól. Szükségük van rá és minél közelebb van a valódi értékekhez, fizikai erőhöz, ügyességhez, észhez, belső értékekhez, annál inkább építi a férfi és a fiú önbizalmát. Ha erősnek érzi magát, már nem kell azt folyton fitogtatnia.
Már az oviban, de az iskola első osztályaiban pláne fárasztó lehet a fiúk folytonos versengésének tanúja lenni. Úgy tűnhet, mintha a lányok együttműködőbbek lennének, de a látszat csal. Náluk fű alatt zajlik a csata, és nem fogadják el egy percre sem az eredményt. Az első osztályokban érthető módon sokkal intenzívebb, hiszen a sorrend csak most épül. Ősszel, iskola kezdéskor, amikor a vak is látja, hogy van, aki 10 centit nőtt, van, aki semmit – újraindul a csata. Ha jön egy új gyerek, neki is be kell tagozódnia.
Mire is jó a verekedés?
A verekedés, vagy bármilyen versengés a fiúk között az önbizalmat, a férfiasságot erősíti. Természetes szükséglet, ami, ha elnyomjuk, valahol biztos kitör.
Mi lesz, ha nem hagyjuk őket verekedni?
- Találnak rá alkalmat máshol, ahol nem tudjuk felügyelni, így eszközzel, vagy nem fair módon támadnak egymásra.
- A virtuális világban élik meg a sorrend kialakításának lehetőségét. Virtuális erőszak, versenyek formájában – de mindez nem hoz tényleges erőt, önbizalmat, és semmilyen készséget nem fejleszt.
- Értelmetlen területeken igyekeznek megélni saját erejüket és már nem is tudják, mi ellen harcolnak, sosem lehetnek elégedettek. Rang, pozíció, pénz.
Szerintem inkább hagyjuk őket egy kicsit birkózni.
Pethő Orsolya, pszichológus
További nevelési tanácsok: www.kolyokszerviz.hu