Fúj, nem szeretem! – A válogatós gyermek
részlet Antal Emese Gyermek az asztalnál című könyvéből
Nincs olyan gyermek, aki minden ételt kivétel nélkül szeretne. Sőt, kifejezetten akadnak olyan időszakok, amikor alig akar néhány ételnél többet elfogadni. Mi szülők, pedig idegesek vagyunk. A nagyi folyton tömné a kis „éhezőt”, aki csak az édességekre vagy a virslire, pizzára, sült krumplira vevő. De olyan gyereket is találhatunk, aki egyszerűen „semmit nem eszik”. Mi, szülők főleg akkor aggódunk, ha kislányunk, kisfiúnk az átlagnál vékonyabb testalkatú. Meg vagyunk győződve arról, hogy ha ez így megy tovább, akkor szemünk fénye biztos, hogy éhen hal. Hiszen csak azt látjuk, hogy a reggelit félre tolja, az ebédből, vacsorából egy-két kanállal eszik. A levesből kiválogatja a tésztát, a rántott húsnak csak a bundáját eszi meg, a főzelékekre fintorog, a zöldségeket kiköpi.
A pszichológusok szerint a dackorszak a táplálkozásra is kihat. Ami a mindennapi teendők során a „nem akarom”, az az étkezéskor a „nem kérem”.
Jó hír, hogy a legtöbb ilyen probléma ötéves korra megszűnik.
Számos kutató vallja azt az elméletet, hogy a gyermekek étkezési szokásai, így a válogatás a kisebb gyerekek esetében egészen az evolúcióig vezethető vissza. Amikor az őskorban a csecsemő anyja vagy más felnőtt kínált táplálékot, az biztonságosnak volt tekinthető, ám amikor önállóan kezdett járni, akkor szükség volt egy beépített biztonsági rendszerre az ismeretlen, az esetleg veszélyes élelem miatt. Így nagyobb valószínűséggel volt elkerülhető, hogy mérgező dolgokat egyen, azaz meghaljon. Az elmélet érdekes, de ez még nem nyugtat meg minket, aggódó szülőket. Azt szeretnénk, ha gyermekünk mindent megenne, amit elé teszünk. A kulcsszó pontosan ez.
Ahhoz, hogy a gyermekünk viselkedése, táplálkozása megváltozzon, először nekünk, szülőknek kell változnunk.
Már a hozzátáplálás időszakában ismertessük meg minél többféle étellel a kicsiket! Kétéves kora után a gyerekek már ehetik ugyanazt, mint a család, kis változtatásokkal. Szüntessük be a napközbeni nassolást! Csak azért, mert nem ette meg az ebédet, ne adjunk az étkezések közben más, a fogára való falatokat! Várjuk meg az étkezési időket! Ha nem eszi meg az ebédet, akkor ne kínáljunk más alternatívát! Nyilván éhesebb lesz uzsonnára, aminek az idejét hozzuk előbbre ilyenkor! Gondoljunk csak bele: az óvodában, iskolában sem kap mást, ha nem eszi meg a menüt!Természetesen az is fontos, hogy a szülők minél egészségesebben és változatosabban egyenek. Nem kérhetünk olyat gyerekünktől, amit mi sem teszünk meg!
Erőszakkal ne kínáljuk az ételt, de türelmesen legalább sokszor próbálkozzunk, hogy elfogadja! Ha valami új élelmiszert megeszik, jutalmazzuk valamivel, pl. matricával, közös játékkal! (Ne édességgel!)
Sokszor adódik a kérdés, hogy mikor kell szakember segítségét kérni. Ha a gyerek legalább 10 féle ételt elfogad, több nyersanyag csoportból, és fejlődése megfelelő, akkor nincs nagy baj. Érdemes leírni, mit evett a gyermek, ha nem csak mi tápláljuk. Nem biztos, hogy jól látjuk a mennyiséget és a minőséget, egyedül is kiszolgálhatja magát, kaphat másoktól is „túlélő” falatokat.
Ám, ha csak két-három ételre koncentrálódik a táplálkozása heteken át, szükséges gyermekorvoshoz, dietetikushoz esetleg pszichológushoz fordulni.
Tudta-e?
Általában két dologtól szoronganak a gyerekek: egyrészt ha túlzottan korlátozzuk őket, ilyenkor kétségbeejtően gyámoltalannak érzik magukat. Ám, ha túl megengedőek vagyunk, akkor nem érzik magukat biztonságban, mert nem világosak számukra a szándékaink. Az arany középutat biztosítsuk nekik!
Tippek
- Mutassunk példát azzal, hogy sokféle tápláló ételt fogyasztunk!
- Már a hozzátáplálás időszakában kínáljunk a gyermeknek minél többféle élelmiszert, például gyümölcsöket és zöldségeket!
- Legalább 5-10 alkalommal próbálkozzunk olyan élelmiszerek kínálásával, amelyeket kezdetben visszautasít a gyerek!
- Soha ne etessünk a gyerekkel semmit erőszakkal!
- Megdicsérhetjük a gyereket és jutalmazhatjuk őt valami aprósággal, mikor pl.: gyümölcsöt és zöldséget eszik, vagy új élelmiszert próbál ki! Készítsünk saját matricás füzetet, amibe a megfelelő étkezés után matricát ragaszthat!
- Semmit se tiltsunk, csak korlátozzunk és tanítsuk meg, hogy megfelelő mennyiségben minden élelmiszer részét képezheti az egészséges táplálkozásnak!
- A tányérra nagyobb adag kerüljön a zöldségekből, vagy a zöldségek első fogásként kerüljenek az asztalra!
- Nem kell nagy adagot kitálalni – tanítsuk meg, hogy többször is lehet kérni!
- Ne váljon „üzletté” az evés, „ha megeszed, kapsz valamit”, vagy „megnézheted a filmet”, vagy „átmehetsz a barátodhoz” – ezek a mondatok nem vezetnek jóra.
- Ne feledjük: a nagyiéknál más – ha sokat van ott a gyermek, akkor fontos tisztázni és határozottabban kérni, hogy azonos elveket kövessenek a nagyszülők az etetés terén, mit a szülők!