Természetes, hogy a kicsi helyett te csinálsz szinte mindent. Ha azonban a gyerek még nyolc-tízéves korára sem lesz önálló, nem árt nagyobb hangsúlyt fektetni az önállóságra nevelésére. A következő tanácsok segítenek.
Kérd ki a véleményét, és hagyd dönteni
Az önállósághoz vezető út nem feltétlenül utasításokkal van kikövezve. Ha hiába parancsolsz rá, hogy takarítsa ki végre a szobáját és ágyazzon be minden reggel, próbáld meg más oldalról megközelíteni a dolgot. Ha együtt választjátok ki mondjuk a szoba bútorainak helyét, vagy ő döntheti el, hogy mit hol tárol, máris jobban magáénak érzi majd a szobát és a feladatot is, hogy rendet tartson.
A felöltözésnél ne csak sürgesd, hanem hagyd, hogy az aznapi öltözékét ő válassza ki – persze az időjárásnak megfelelően. Ha megszokja, hogy ő is hozhat döntéseket kis dolgokkal kapcsolatban, önállóbbnak fogja érezni magát, és ez a feladatainak elvégzésén is látszani fog.
Vond be a házimunkába!
Egy bizonyos életkor után már elkezdheted rászoktatni arra, hogy segítsen rendet rakni maga után – kisiskolás korban ez már nagyobb feladatokat is jelenthet. Üljetek le és találjátok ki, milyen házimunkákat csinálhatna ő, amit szívesen is megtesz, és nem veszélyes se rá, se a lakásra nézve. Ez lehet heti rendszerességű, például hogy leviszi a szemetet, vagy akár mindennapi is, mint amilyen a beágyazás vagy a mosogatás. Fontos megjegyezni, hogy nehéz önállóságra tanítani egy gyereket, ha mindent megcsinálsz helyette. Ezért ha piszmog a söpréssel vagy lassan pakol, ne csináld meg bosszúsan helyette. Hagyd, hadd tanulja meg, gyakorlat teszi a mestert.
Önállóság a leckeírásban
Nemcsak a házimunka jelent feladatokat, hanem a mindennapi iskolai teendők is. A cél az lenne, hogy a gyerkőc, hazaérve az iskolából, önállóan leüljön, és megírja a házi feladatát. Hacsak nem különleges nevelési igényű a csemetéd vagy kap nagyon nehéz feladatokat, egy bizonyos kor fölött már nem szükséges ott ülnöd mellette, és nézni, mit csinál. Meg kell tanulnia önállóan elvégezni a dolgot a te segítséged nélkül is. Egy ideig célszerű ellenőrizni, hogy tényleg mindent megcsinált-e rendesen, de a nagyobb gyereknek már elmagyarázhatod, hogy bízol benne, ezért elhiszed, ha azt mondja, megírta. Ez veszélyes vállalkozás ugyan, de önállóságra tanít, és arra, hogy ha esetleg a szülő előtt le is tagadja a házi feladatot, azzal az iskolai büntetést még nem kerülheti el – tehát mindenképpen meg kell csinálnia a háziját.
Ossza be ő a zsebpénzét!
A legfontosabb a zsebpénzzel kapcsolatban, hogy a gyermeked megértse a pénz értékét. Spórolni akkor tanul meg, ha egyrészt ezt látja tőled, másrészt neki is van egy kis összeg a malacperselyében, amivel rendelkezhet. Hagyd, hogy az elején elrontsa: ha el akarja verni valami felesleges dologra, hadd tegye, csak utána a következő havi pénzt ne add oda előbb neki. Bevásárláskor is segíthet megszámolni, hogy ennyi pénzünk van, ezt és ezt szeretnénk venni, van, amire marad, és van amire már nem jut pénz. Ha valamit nagyon megvenne és nem elég rá a zsebpénze, megbízhatod feladatokkal, melyekért egy kevés pénzt kap. Ez azonban ne a szokásos házimunka legyen, mert akkor később is pénzt fog követelni érte.
Önállóan hazajutni a suliból – és otthon lenni
Attól függően, hogy milyen messze van az iskola és milyen környéken van, egy idő után a gyerek már egyedül is hazamehet. Ehhez meg kell tanítani, hogy a kulcsra nagyon vigyáznia kell, nem hagyhatja el, de arra az esetre, ha ez mégis megtörténne, jó, ha van tartalékkulcs egy megbízható szomszédnál, vagy van a gyerekednek mobiltelefonja. Az utcán közlekedés szabályait is pontosan tudnia kell, és szabjatok meg egy hazavezető útvonalat is, amitől nem térhet el.
De nemcsak hazamenni kell egyedül, hanem a lakásban biztonságosan megvárni, míg a szülő hazaér. Ehhez nagyon az eszébe kell vésni az aranyszabályokat, minthogy nem játszunk a tűzzel akkor sem, ha senki sem látja, nem hagyjuk nyitva a csapot, és nem engedünk be idegeneket a lakásba. Tanítsd meg a csemetédet arra, hogy ha hazaért, zárja be maga után kulccsal az ajtót, és húzza is ki azt a zárból. Ha ismeretlen csenget vagy telefonál, udvariasan utasítsa el anélkül, hogy kibökné: egyedül vagyok itthon – ez a mondat felhívás keringőre egy betörőnek. Azt is tanítsd meg a gyereknek, hogy a lakást egyedül ne hagyja el, hacsak nincs rá valami nagyon nyomós oka, és az engedélyed nélkül ne menjen át egyik barátjához sem. Jó, ha az erkély, a padlás és a pince is tabu, amíg haza nem érsz.
Az otthon töltött időnek az is része, hogy a csemete elboldogul a konyhában. Azaz meg tudja melegíteni az ételét anélkül, hogy felgyújtaná a lakást. Ebben jó szolgálatot tesz egy mikró, de ha nincs, a gáztűzhely kezelését nagyon alaposan és szemléletesen magyarázd el neki – és tényleg csak akkor engedd azt használni, ha már elég nagynak érzed a gyereket.
Ne ugráld körül!
Az ebéd mellett uzsonnázni is szokás, így a kenyér- vagy sajtszeletelés is megtanulandó dolog. Ha éhes, nem feltétlenül kell körülugrálnod – menjen oda maga a hűtőhöz, nézzen körül, hogy mit szeretne enni és csinálja meg magának. Az elején persze egy-két dologban segíteni kell, de hagyd próbálkozni. Nem baj, ha az eredmény eleinte nem túl szép, vagy ha kétcenti vastag a felvágott, egyre ügyesebb lesz, ha hagyod ésszerű határok között kísérletezni. A tudat, hogy ezt – vagy akármilyen rábízott feladatot – ő önállóan képes volt megoldani, az énképét is nagyban fejleszti, hiszen érzi, hogy bízol benne.