Hanna 4 éves, oviba jár. Alapvetően szeret más gyerekek társaságában lenni, játszani velük. Egészen addig, amíg minden pontosan úgy történik, ahogyan ő szeretné. Előszeretettel irányít, parancsolgat, és a többiek rendszerint engedelmeskednek is neki. Megmondja ki, mit csináljon, de azt is, ki játszhat, és ki nem. Amikor viszont valaki mégsem hajlandó követni az utasításait, vagy be akar szállni a játékba annak ellenére, hogy ő ezt nem engedélyezte, kitör a balhé. A kedves, mosolygós kislányból hirtelen kirobban a düh. Kiabál, játékokat dobál, úgy tűnik, az érzelmeinek már nem tud parancsolgatni. A szülei kétségbe vannak esve, hova lett az ő aranyos kislányuk. Ismerős?
Az ovisok nagyon kemények tudnak lenni egymással, igazi kis zsarnokok. Komoly felfedeznivalójuk van, ami a hatalmat illeti, és ez sokszor azzal jár, hogy gyakorolják is egymáson. Nem leszel a barátom! Nem jöhetsz a szülinapomra! Nem játszhatsz a babámmal! – hangzik el gyakran a kicsik szájából, de nem ritka az sem, hogy csúfolódnak, verekednek. Akármelyik szerepet is játssza a te gyereked: a zsarnokét, vagy az elnyomottét, sem a büntetés, sem az elkerülés nem vezet célra. Fontos tanulási folyamat ez, amiben szülőként rengeteget tudunk segíteni.
- Játszatok főnököset! Jöhet bármi, amiben ő lesz az irányító, te pedig szolgaian követed. Lehetsz robot, aki még levegőt sem vehet a gyerek utasítása nélkül, lovacska – ha bírod fizikailag, hogy a hátadon ülve parancsolgat, merre menj, de lehetsz ovis is, akinek az óvónéni ad folyamatosan parancsokat. A lényeg, hogy a játék keretein belül tudjon a kicsi foglalkozni az irányítás, hatalom kérdésével. Minél viccesebben játszod a szerepedet, minél többet kacag közben, annál jobb. A nevetés a legjobb szorongásoldó. S itt most ha hiszed, ha nem, erre van szükség. Vigyázz, hogy tényleg vicces legyen, és ne gondolja, hogy őt figurázod ki. Ha tetszik neki a játék, akár minden nap sort keríthettek rá, amíg kifogy belőle a kakaó.
- Hallgasd meg. Ha sikerült eleget nevetni a parancsolgatás-hatalom kérdésén, oldódik az ezzel kapcsolatos feszültség is, így könnyebben fog mesélni az érzéseiről. Ilyenkor semmi más dolgod nincs, mint türelmesen meghallgatni, együttérezni az érzéseivel. Nem kell megoldanod, tanácsokat osztogatnod, szentbeszédet tartanod arról, hogyan kéne viselkednie ebben a helyzetben. Ezt hagyd későbbre. Most csak arra van szüksége, hogy kiventillálja az érzéseit. „Tényleg nagyon bosszantó lehet, hogy nem azt akarja játszani, amit te.” „Nagyon dühös lehettél, ha még csúfoltad is Pannát.” Ha nem tudsz jobbat, az is elég, ha csak visszamondod, amit ő mesélt. Lehet, hogy újra dühös lesz mesélés közben, ezt néha nehéz elviselni szülőként. Pláne, ha neked is nehéz napod volt. De megéri, meglásd, jobban fogja magát érezni utána. Arról nem is beszélve, hogy szívesen fogja elmesélni neked később is, ha valami a szívét nyomja.
- Legyél résen. A harag mögött sokszor félelem, kétségbeesés húzódik meg. Amikor a kicsi önmagából kikelve ordít és játékokat dobál nemcsak dühös, hanem meg is van ijedve. Ha nem sikerült a fentiekkel kiszabadítani őt a harag fogságából – bizonyára otthon is provokálni fog téged. Vedd észre, hogy amikor csakazértis engedetlen, vagy egy apróságon akad ki és kap dührohamot, lehet, hogy csak sírni akar egy jót. Mi felnőttek is szoktuk ezt a trükköt alkalmazni – valakivel, akit szeretünk, jól összeveszünk egy mondvacsinált ügyön, hogy kiadhassuk a feszültségünket. A gyerekek is előszeretettel alkalmazzák a módszert, erről itt olvashatsz bővebben: /siras-idozitve/
- Jöhet a tanítás is, ha már kiszabadult a kicsi a tomboló érzelmek kavalkádjából. Eddig úgysem hallgatott volna rád. Most viszont már nyitottabb lehet arra is, ha egyszerűen csak beszélgettek arról, hogyan érdemes játszani a gyerekekkel, játékba hívni őket, mi az előnye annak, ha mindenki beleviszi a saját ötleteit is. Nem kell az egész ovit meghívni játszani, elég egy-egy gyereket invitáltok hozzátok. Így akár közbe is léphetsz, javasolhatsz, kérdezhetsz, ha úgy látod, rosszra fordultak a dolgok.
- Persze sosem elég, ha csak papolunk, bort is kell prédikálni ahhoz, hogy a gyerekeink valóban meg tudjanak haladni minket. Nem várhatjuk, hogy tökéletesen tudjanak bánni az érzelmeikkel, ha azt látják, hogy már azt sem bírjuk cérnával, ha őt végig kell nézni dühöngés közben. Ahhoz, hogy megtanulja menedzselni az érzelmeit, elsősorban arra van szükség, hogy te is képes legyél erre. Hiába megy fel a pumpa, mégis tudjál lehiggadni. Ahhoz, hogy meg tudja nyugtatni magát, a legfontosabb elem, hogy te képes legyél őt megnyugtatni. S mikor tudunk megvigasztalni egy őrjöngő gyereket? Természetesen csak, ha már mi magunk is nyugodtak vagyunk.
Pethő Orsolya, pszichológus
Ha nevelési gondjaid vannak, kérjél időpontot: www.kolyokszerviz.hu