A játék funkciója szemernyit sem változott az elmúlt évszázadok során, ám maga a játéktevékenység és játékeszközök, valamint az emberek viszonya a játékhoz annál inkább.
A játék nem csak a gyerekek kiváltsága. Valójában egy egészséges felnőtt embernek is szüksége lehet rá – amennyiben játék iránti fogékonyságát képes megőrizni -, ráadásul segítségével könnyebben, lendületesebben oldhatja meg az élet "nagy" kihívásait is. A játék csak egyik funkcióját tekintve tartozik a szórakoztatás kategóriájába, a másik, ennél talán még fontosabb feladata a kreativitás fejlesztése, az elme élesítése, a logikai gondolkodás fejlesztése, ezen kívül elősegíti a hatékony megoldások meglelését és alkalmazását, nem utolsósorban pedig megalapozza, segíti az emberek közötti együttműködést.
Egy harmadik feladata is van azonban a játéknak, ez a modellálás: a játékon keresztül, a fantáziánk élénk közreműködésével, kockázat nélkül élhetünk át olyan helyzeteket, amelyek a valóságban veszélyesek lehetnének.
A funkció nem változott, az eszközök annál inkább
Sokan és szívesen beszélnek arról, hogy a gyerekek ma már nem játszanak. A kijelentés így túl általános, ráadásul túlzó, hiszen játszanak a gyerekeink, és játszunk mi felnőttek is, csak máshogy és mással, mint korábban. Abban azonban biztosan igaza van a régi idők játékait visszakívánó embereknek, hogy az egyik legfontosabb játéktevékenység, a mozgásos játékok kikoptak az életünkből és ez valóban káros, valóban egészségtelen. A közös játék élménye azonban a mai kor játékeszközeivel is megvalósítható, éppen ezért érdemes nagyobb nyitottsággal körülnézni napjaink színes játékpiacán. Még akkor is, ha az ma már arányaiban talán túlzó módon kínál virtuális játékokat.
A kérdés pedig sokáig kérdés maradhat, hogy az előre kimódolt, részleteiben gazdag játékprogramok megtörik-e a fantázia szárnyalását, esetleg az interaktív játékok ennek éppen az ellenkezőjét érik el: az élet és a körülöttünk lévő világ tökéletesebb modellálását szolgálja. Az is biztos, hogy minden olyan játék, legyen az asztal körül ülő társasjáték, vagy több ember bevonását, együttműködését kívánó virtuális tevékenység – például a Honfoglaló – közösségi élményt ad, és fejleszti a társas kapcsolatok erősödését.
Régi idők nyomában
A régi idők mozgásos játékait elősegítő eszközök gazdagsága utolérhetetlennek tűnhet, ám mégsem, hiszen az ezerféle hinta, hintaló, ugrókötél, labda – vagyis minden, ami az ugrást, mászást, lendülést, dobást segíti – ma is elérhető, és csupán a szülő felelőssége, hogy labdát vagy számítógépes játékot vásárol-e gyermekének. A kreatív gondolkodást segítő "ősi" játékok, a sakk, a malom, a kártyajátékok is visszakacsintanak a mai boltok polcairól: néha retro formában, máskor teljesen új csomagolásban, esetleg virtuális formában, de elérhetőek számunkra.
Az "építőelemek" régen tiszta formában jelentek meg: csiszolt apró kövek, fa, műanyag kockák, később pedig a legó segítette elő az építő elme munkáját. Mindez maradt és elérhető, a számítógépes programok ezt csak fokozták, melyek segítségével egész épületkomplexumok, birodalmak építhetőek fel – tény ugyan, hogy csak a képernyőn, nyoma nem marad, csak a gép és az azt létrehozó ember memóriájában.
Az elmúlt évszázad játékai jellemzően az akkori életmódra (is) épültek, vagyis a játékeszközökben visszaköszöntek az akkori kor tárgyai, munkaeszközei, járművei. És a munka is. A gazdálkodással foglalkozó emberek gyerekei például játékból (is) végeztek mezőgazdasági munkát, állatokat gondoztak, növényeket ültettek, betakarították a termést. Ez ma valóban némileg torz formában jelenik meg: a virtuális farmjátékon keresztül, amely azonban valódi kötődést egy állathoz sem alakíthat ki, és a felelősségérzetre sem apellálhat, hiszen nem történik semmi, ha a virtuális kecske akár napokig nem kap vizet vagy takarmányt.
Érzékszervek helyett szimulálás
Közös elem a régi és az új játékok egy fajtájánál, hogy a gyerekeket a rendelkezésre álló erőforrások szerinti gazdálkodásra, takarékosságra próbálják motiválni. Ez akár a legegyszerűbb persely munkába állítását is jelenthette, de szót ejthetünk a Gazdálkodj okosan! nevű közismert társasjátékról is, amely eredeti formában ma is megvásárolható, de ennek mai korra szabott változata is népszerű.
Egy biztos: a régebbi korokban nagyobb hangsúly volt a csoportos és mozgásos, valamint a megfogható, szagolható, rakosgatható, vagyis az összes érzékszervre ható játékok gyakorlásán, míg a mai játékok egy jelentős részének a modellálás, ennél ismertebb kifejezéssel élve: a szimuláció az erőssége. A szimulátoros játékok sora aztán végtelen, hiszen a sportra alapozó – versenyautós, jégkorongos, focizós – játékoktól kezdve a lányok számára kifejlesztett, a külsőségeket célzó játékprogramokig minden elérhető. És végső soron, ha csak ez utóbbit hasonlítjuk össze a múlt hasonló játékával, akkor nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy a kivágós-öltöztetős papírbabák ugyanezt az igényt elégítették ki, és tartósságát, hasznosságát, sőt célját tekintve sem voltak értékesebbek, kivéve, ha azt párosan vagy csoportban öltöztették a gyerekek.
Forrás: www.life.hu/anyaskodj/20111207-nagyito-alatt-regi-jatekok-kontra-uj-jatekok.html