Nem hallgat rád a tini? Íme, a megoldás

Amikor végre sikerül a dackorszakot elhagyni, egy pár évre fellélegezhetünk. Az iskolaválasztást leszámítva viszonylag nyugodt, kiegyensúlyozott évek következnek, s még nem is sejtjük, hogy mi vár ránk. Sokan fordulnak hozzám azzal, hogy 10-11 éves kamasz gyermekük felett teljes mértékben elvesztették a kontrollt. Az addig kezelhető gyerek nem tanul, nem fürdik, nem mos fogat, nem fekszik le időben, ha büntetésként elveszi a laptopot, visszalopja, tiszteletlen, akár még meg is üti az anyját. Ismerős? Ezek a szülők arról számolnak be, hogy utoljára 8-9 éves korában érezték, hogy hatásuk van a gyerekükre. Akkor még, ha kértek valamit, azt többé-kevésbé megcsinálta, ha kisebb harcok árán is. Aztán valami elromlott, és egyre inkább úgy érezték, hogy semmi befolyásuk, mintha kicsúszott volna a lábuk alól a talaj.  Felváltva próbálkoznak könyörgéssel, büntetéssel, de persze egyik sem működik.

Tapasztalatom, hogy míg a kicsiknél akár néhány nap alatt óriási változást lehet elérni, addig a tiniknél jóval hosszabb a folyamat. Ennek az az oka, hogy a szülők nagyobb gyerekeknél kifejezetten félnek változtatni, mert tartanak a reakcióktól. Míg a háromévestől határozottan elveszik a táblagépet, ha kiderül, hogy amiatt verekszik, a tízévest legfeljebb megfenyegetik ezzel.

Szülői „hatalmunk” alapja a köztünk lévő erős szeretetkapcsolat. Gyermekünk úgy dönt, hogy megteszi, amit kérünk, mert szeret, tisztel, és meg akar felelni az elvárásainknak. Szeretet alatt értő figyelmet, feltétel nélküli elfogadást értek, a tiszteletnek pedig nem annyira az erkölcsi értékek, mint a határozottság, következetesség az előfeltétele. Szeretetkapcsolat helyett viszont sok esetben hatalmi játékot találunk: a hároméves gyerekemtől még nem félek, hisz egyértelmű, hogy én vagyok az erősebb. A tízéves viszont már ijesztőbb, félő, hogy alulmaradok. Így, ha szeretnéd, hogy szülői befolyásod megmaradjon tinikorban is, a kapcsolatotokon, és szülői önbizalmadon kell dolgoznod.

A feladat különösen nehéz, hiszen a tinik főként kortársaikkal való kapcsolatot és a szüleiktől való függetlenségüket keresik, belső válságaik, érzelmi kilengéseik kifejezetten érzékennyé teszik őket a felnőttek inkongruens viselkedésére.

A jó hír az, hogy minél közelebbi a kapcsolatotok, minél határozottabb vagy, annál kevésbé van szükség bármiféle fegyelmezésre.

  1. Tanulj meg tényleg meghallgatni és nem reagálni, esetleg túlreagálni, akármit is mesél neked. Csak hallgasd meg, ne akard megoldani, amíg erre nem kér, ne adj tanácsot, ne ítélkezz, csak hallgasd.
  2. A tinik általában utálják a szülők által erőltetett beszélgetéseket.  Néha viszont maguktól megnyílnak. Dobj el mindent, és hallgasd meg, megéri. A legjobb időszak erre az esti lefekvés. Még a tinik is igénylik, hogy bebújj mellé az ágyba és elbeszélgessetek az élet nagy dolgairól.
  3. Azzal együtt, hogy a tinik érdeklődése jórészt a kortársak felé fordul, töltsetek együtt rendszeresen minőségi időt. Napi pár perc is elég lehet, amikor csak rá figyelsz. Legyen ez rendszeres, kiszámítható.
  4. Legalább egyszer naponta egyen együtt a család.
  5. Ki kell érdemelned a bizalmát, hogy elmerjen bármit mondani. Legyél te is őszinte vele, és elég bátor ahhoz, hogy beismerd, ha hibáztál. Nincs a világon olyan dolog, amit a tinik jobban értékelnének, mint az őszinteség. És nincs olyan, amire allergiásabbak, mint a hiteltelenség.
  6. Tanulj meg határozottan és egyben szeretettel kérni. A könyörgés és a fenyegetőzés a gyengeség és bizonytalanság jele. A tinik azokat a felnőtteket tisztelik, akik tudják, hogy mit várnak el, következetesek, és elég erősek ahhoz, hogy szeretettel tudják mindezt kérni.

 

Pethő Orsolya

pszichológus

további nevelési tanácsok: www.kolyokszerviz.hu

Vélemény, hozzászólás?