Életem nagy részében felnőtteknek írtam. Komoly dolgokról. Mikor rájöttem, hogy komolyabb vagyok, mint egy vakbélgyulladás, átnyergeltem a gyerekirodalomra. A mese a legtágabb irodalmi terep, amiben író csak kalandozhat. Végtelen, színes és sokkal többet nevet a közönség. A felnőttek nem nevetnek, mert mikor felnőnek: elfelejtenek játszani. Én azért írok, hogy akik, most részesülnek abban a szerencsében, hogy gyerekek lehetnek, sose felejtsenek el se játszani, se nevetni.
2016 óta az Író Cimborák Gyerekirodalmi Fórumának alkotója vagyok. Írásaim folyóiratokban és antológiákban olvashatóak.
És, hogy hogy lettem meseblogger? Hát, mi sem egyszerűbb. Van egy meseblogom. Ez az avarfalvimesek.blog.hu, ahol mindenkit szeretettel várok, korra, nemre, és csoki preferenciára való tekintet nélkül. Én a mogyorókrémeset szeretem. És te?