Ugye ti is érzitek, hogy valami megváltozott. Mai mesénk ismét benfentes információkat tartalmaz arról, hol járt eddig a tavasz. Érdemes a következő napokban, hetekben nyitott szemmel járni, hátha melletted is elrepül a tavaszi ruhatárra áhítozó Tavasztündér. Ha meglátod valahol valamelyik ruhadarabját, örülünk, ha küldesz róla egy fotót nekünk!
Várfalvy Emőke: Tavasztündér gardróbja
Már csak három nap volt hátra a februárból, amikor egy reggel a Tél nagyon fáradtnak érezte magát.
- Elég kimerítő dolog mindent lefagyasztani, azt hiszem, aludnom kéne néhány hónapot – gondolta miközben egy bögre hideg jégkását kortyolgatott.
Ahogy befejezte a reggelit, fogta csillogó dérpalástját és elindult, hogy felkeltse a Tavasztündért, aki egy odvas, mohás fában lakott. Mikor odaért, gondolt egyet és sokágú jégvirágokat rajzolt Tavasztündér otthonának ablakaira.
- Mégiscsak jobb szép látványra ébredni – dörmögte fehér bajusza alatt és halkan megropogtatta az ajtót.
Kisvártatva megjelent Tavasztündér. Fején vékony, fehér hálósapkát viselt, alatta élénkzöld moha-köntöst.
- Nahát, kedves Tél, már vége is a februárnak? Gyere be, igyál velem egy pohárka friss, tavaszi záport és meséld el, milyen volt a karácsony!
A Tél örömmel fogadta a meghívást.
- Köszönöm! Fantasztikus jégvirágokat rajzoltál az ablakomra. Majdnem olyan szépek, mint ezek itt – mutatta Tavasztündér az idei tavaszra készült virágterveit.
- Biztosan tetszeni fognak – mondta szűkszavúan Tél – bár tudod, hogy én nem értek a színes dolgokhoz.
Mikor megitták a záport Tél elindult, hogy összecsomagolja a hófelhőit, Tavasztündér pedig nekilátott felöltözni. Ám ekkor szörnyű dolog történt. Ahogy kinyitotta a gardrób ajtaját, a szobáját elöltötte a koszos hólé, amiben mindenféle piszkos ruhacafatok úsztak.
- A ruháim, a gyönyörű ruháim! – kiáltott Tavasztündér.
Lábujjhegyen belépett a szűk helyiségbe: a gardrób plafonjából csepegett a víz, mindenhol penészfoltok feketéllettek. Nem maradt egy épp ruhája sem.
- Most mit csináljak?- töprengett hangosan, mikor valaki megszólalt a háta mögött.
- Elviszlek a Keresztszemes Takács Pókhoz az Ökörnyál rétre. Ő ad majd anyagot az új ruhákhoz – csipogta Cinege, aki Tavasztündér kiáltását hallva a házához repült.
Azonnal útnak is indultak s egy jó órát keresték a pókot. Mindhiába.
- Biztos még nem ébredt fel. Ilyen hidegben nem szokása. De hogy csináljak meleget, ha én is majd megfagyok? – kesergett Tavasztündér.
- Semmi baj! Elrepülünk a Szarvasbogár szabóhoz az Öreg Tölgyesbe. Neki biztos maradt még pókselyme tavalyról – csipogta Cinege s már repült is a tündérrel az erdőhöz.
A Szarvasbogár szabó az Öreg Tölgyes legvénebb fájának gyökerei alatt aludt. Esze ágában sem volt felébredni májusig. Minek is kelt volna fel, hiszen május előtt nem terem neki reggeli. Üres gyomorral pedig még a legszorgosabb szabó sem szeret dolgozni.
Így hát Cinege és Tavasztündér hiába dörömböltek, a Szarvasbogár szabó nem jött elő.
Szerencsére a madárnak volt még egy ötlete:
- Elviszlek a Tükör tó partjára. Ott lakik a Pávaszem Pillangó. Neki annyi, színes köntöse van, biztos ad neked egyet kölcsön.
Cinege és a Tavasztündér a korán érkező februári alkonyatban bejárták a Tükör tó partját, de nem találták a Pávaszem Pillangót.
Mikor besötétedett bánatosan tértek vissza az odvas, mohás fához.
- Hogy csinálok így tavaszt? Mi lesz az alvó földdel, az állatokkal és a virágokkal, akik mind azt várják, hogy megmelengessem őket? – szomorkodott Tavasztündér.
- Hogy ez nem jutott előbb eszembe! – füttyentett vidáman a cinege. – A virágok! Nézd! – bökött csőrével a kismadár Tavasztündér virág rajzaira – A virágokból remek ruhák lehetnek!
Másnap reggel még alig kelt fel a nap, a Tavasztündér már az Ökörnyál réten volt. Fázott, de minden erejét összeszedte és énekelni kezdett:
Drága szép virágok,
úgy várunk ti rátok,
nyíljatok ki végre,
színt hozva a rétre.
A Tavasztündér csak énekelt és énekelt. Látta, hogy hangjától felolvad a föld és lassan kibújnak a növények. Nőni kezdtek a rügyek és a bimbók. A törékeny tündér nagyon igyekezett, de a mezőn nem nyíltak ki a virágok. Fáradtan ült le a földre.
- Ez így nem megy! – sóhajtotta.
Ekkor valaki elkezdett énekelni:
- Nyitni kék, nyitni kék! – dalolta a cinege vidáman körbe-körbe repkedve a rét felett.
- Nyitni kék, nyitni kék! – énekelte bíztatva a virágokat, hogy bújjanak elő.
Először a kökörcsin kezdett virítani, majd kinyílt a tulipán és nem sokkal utána a nárcisz.
Tavasztündér boldogan nézte a kinyíló virágokat és ő is újra énekelni kezdett. Egyre színesebb lett a rét s egyre melegebben sütött a nap is.
Estére a Tavasztündér felvehette virágruháját. Fehér nárcisz inge, piros tulipán szoknyája és bolyhos, kökörcsin kardigánja szebb volt, mint bármelyik ruhája, amit eddig viselt. Már nem fázott tovább így befejezhette a munkáját. Felébresztette a téli álmot alvó földet.
Szerző: Várfalvy Emőke, avarfalvimesek.blog.hu