Amikor egy kiemelkedően sikeres, ismert embertársunkról olvasunk, hallunk, hajlamosak vagyunk a történet mesébe illő részeire a nagyobb figyelmet fordítani. Akár Nobel díjasról, akár dúsgazdag üzletemberről van szó, valahogy jobban esik azt kihallani a történetből, hogy a diadal könnyen elérhető. Nincs fülünk és szemünk arra, hogy a siker mögötti rengeteg erőfeszítést, izzadságot, és sok-sok kudarcélményt észrevegyük. Pedig, ha ügyesebben figyelünk, kiderül, hogy minden dicsőség mögötti személyes történetben hemzsegnek a buktatók, amelyek bárki mást eltántorítottak volna.
Bizony, a sikerhez kevés a tehetség, a különleges képességek. Az igazán nagy és korszakalkotó emberi nyomokhoz legalább annyira szükséges a kitartás, s hogy a kudarcokat emelt fővel viseljük el. Nem mindegy, hogy mindezt megtanuljuk e gyerekként.
Mi kell ahhoz, hogy elviseld a kudarcokat és tanulj belőlük? Rengeteg kudarc? Ha épp célozni tanulsz, és elvéted, mi az, amit megtanulsz ebből a helyzetből? Hogy legközelebb hogyan csináld jobban? Talán… De legtöbbünk inkább újabb bizonyítékot lát arra, hogy neki semmi sem sikerül. Ha viszont eltalálod, biztos, hogy erősödik az önbizalmad, és még nagyobb kihívásokat keresel majd. Úgy tűnik, a kudarccal szemben leginkább a sikerélmény tesz ellenállóvá. Nyilván senki sem örül annak, ha valamit elront, de nem mindegy, hogy milyen következtetéseket von le belőle. Sikerül e túllépni azon a frusztráltságon, kellemetlen helyzeten, szorongáson, amivel jár, vagy beleragadunk, sajnáljuk magunkat. Sokkal több minden múlik ezen, mint gondolnánk. Ha választani kéne, mi az az egy dolog, amit feltétlenül meg kell tanítanunk gyermekeinknek, a kudarcok kezelése mindenképpen dobogós lenne.
Hozzávalók és beszerzésük:
1. Első és tán legfontosabb, hogy el kell tudni viselni a negatív érzelmeket anélkül, hogy valakire át akarnánk tolni annak súlyát. Gondolok itt arra, hogy mást hibáztatok, másra haragszom, vagy rá kell gyújtanom, alkoholt innom, ha valami nem tetszik. Ehhez elsősorban nekem, mint szülőnek kell tolerálnom a gyermekem negatív érzelmeit, akármit is érez, empátiával fordulnom felé. Ugye milyen nehéz? Ha szomorú, vele lenni, megnyugtatni, de nem mindenáron rávenni arra, hogy ne sírjon. Ha dühös, nyugodtnak maradni, segíteni megnyugodni, de nem haragudni arra, hogy épp haragszik. Ha veszít a társasjátékban, és kiborul? Bármilyen felbukkanó érzelmet elfogadni, és csak a hozzá kapcsolódó viselkedést szabályozni.
2. További hozzávaló a „képes vagyok” érzése. Ehhez sok mindent kell elengednünk, a tökéletesség beteges hajszolásától a türelmetlenségig. Ha először próbálkozik felvenni a pólóját, nem segítem rá agresszíven, sietősen. Ha segít a takarításban, főzésben, nem kapom ki a kezéből a seprűt, mert így gyorsabb. Sokat-sokat kell hagyni, hogy próbálkozzon, biztatni, bízni benne, örülni.
3. Sok „figyelemzavarosnak” bélyegzett gyereknél kiderül, hogy konok, makacs ám, ha saját céljairól van szó. A belső motiváció nagyon fontos, nem érdemes letörni a szarvakat. A szülők által kitűzött célok nem annyira érdekesek, mint a sajátjuk.
4. Az a sok aggódás! Túlféltjük a gyerekeinket, még attól is meg akarjuk óvni, ami nincs. Puszta jó szándékból elhitetjük velük, hogy nem jók semmire. Amikor állsz a játszótéren, ügyesen mászik fel, de látja a kétségbeesett arcodat, még talán mondasz is valamit, amitől végképp megbénul… Elég, ha ott vagy, büszkén mosolyogsz, biztatod, és elkapod, ha kell.
5. Díjazd az erőfeszítést és a kitartást az eredmények helyett, ezzel rá tudod szoktatni, hogy egyre inkább kitartó legyen: /artalmas-is-lehet-a-dicseret/ /artalmas-is-lehet-a-dicseret-2-gyakorlati-utmutatok/
6. Akkor is ismerd el a kitartást, ha épp neked nem tetsző formában nyilvánul meg. Ugye milyen idegesítő egy makacsul ellenkező gyerek? És az óriási hiszti a dackorszakban? A konok gyerek minden helyzetben az, úgyhogy válaszd ketté. Ismerd el a kitartását, de tarts ki a felállított határok mellett.
7. De mi van a kudarcokkal? Érdemes hagyni, ha látod, hogy épp a vesztébe rohan? Nem. Kutatások azt mutatják, ha egy gyerek úgy találja, hogy a szülei meg tudták volna akadályozni a kudarcot, de hagyták, hogy belebukjon, úgy érzi, hogy nem szeretik eléggé. A határ igen vékony, de meg kell tanulni nem helyette megcsinálni, hanem vele együtt. Támogatni, kísérni, kérdezni. Ha valakinek még új, érdemes coaching technikákat tanulni, alkalmazni a direkt tanácsok helyett.
Pethő Orsolya, pszichológus
Ha nevelési gondjaid vannak, keress meg, segítek: www.kolyokszerviz.hu