Már harmadik éve, hogy ottalvós táborokra készülünk, de még mindig így vagy úgy stresszforrást jelent a számunkra. De az első…Huh, az volt a legkeményebb. Választási lehetőségünk nem volt, mert a suli szerves része az utolsó héten egy közös tábor, ahová az elsősöket is már viszik. Öt éjszaka a szülők nélkül. Emlékszem még a hétévesek kényszeredett mosolyára a buszon, némelyikük szemében könnyek. Visszanézve, talán még nem engedtem volna el.
Nehéz eldönteni, vajon hogyan fogja magát érezni csemeténk távol tőlünk, de van néhány olyan szempont, melyeket ha mérlegelünk, biztosan közelebb jutunk az igazsághoz. Óriási különbségek vannak ezen a téren is a gyerekek között. Jó néhány 6 éves van, aki vígan megvan a szüleitől távol, akár egy hétig is, és akad olyan 11 éves, aki még mindig szorongva hagyja el az otthonát hosszabb időre. De nézzük a mérlegelni való szempontokat.
Pizsama party-k Hogy viseli a pizsama party-kat? Nagyinál aludni kevésbé meghatározó, a szorosabb érzelmi kapcsolat miatt. Vízválasztó lehet ezzel szemben, ha aludt már haveroknál, és sikerült különösebb pityergés nélkül megélni a dolgot. Ez jó mutatója lehet, hogy a táborban is könnyen megy majd az élet. Ha viszont minden új helyzetben rajtad lóg, és sírva hív fel, ha másnál alszik, még nem valószínű, hogy itt az ideje a tábornak.
Önállóság Képes e önállóan zuhanyozni, törölközni? Felöltözni? El tudja e dönteni, hogy az időjárásnak megfelelően mit vegyen fel? Vagy mindent tőled kérdez? Ha nem vágod fel a húst neki, nem is eszi meg? Ezek mind olyan dolgok, amelyeket úgy tanul meg a leggyorsabban, ha elengeded a gyeplőt és hagyod, hogy maga végezze.
Ő kéri, hogy mehessen Ez szinte biztos mutatója annak, hogy érdemes elküldeni. Gyakran fordul elő kistestvéreknél, másolják a nagyokat, vágynak az önállóságra, és valamiféle beavatásnak tekintik a tábort, távol a szüleiktől.
Hezitál Tudnod kell, hogy azok, akik 9 évesen vonakodnak elhagyni a biztonságos otthont a szüleik nélkül, valószínűleg vonakodni fognak 13 évesen is, sőt 18 évesen is, amikor az a kérdés, hogy kollégiumba költözzön e. Nehéz ügy, mert a beszorongott, falfehérre vált gyereket nem érdemes erőből elküldeni, de ez nem is a hezitálás kategória. Ha menne is meg nem is, akkor te tudod megnyugtatni afelől, milyen jó is lesz neki.
Előtte azonban hallgasd meg a félelmeit. Ne próbáld lebeszélni róluk – „Jajj, nem kell úgy parázni! Mindenki túlélte már az első táborozását!” Inkább türelmesen figyelj oda, és nyugtázd az érzéseit. „Mindenkivel előfordul, hogy az ismeretlen dolgoktól tart, ez természetes.” Csak miután kiöntötte a szívét, akkor tudtok eljutni ahhoz a szakaszhoz, amikor már meg is tudod nyugtatni, és a pozitív oldalát is meg tudjátok világítani a táborozásnak. Ehhez kapaszkodókra, biztonságot adó dolgokra van szükség.
Mi az, ami biztonságot ad?
- Ismerősök – ki az, akit már ismer? A már létező kapcsolatokból egy-egy gyereket érdemes meghívni egy játszódélutánra, hogy még jobban elmélyüljön ez a viszony
- Információ – Beszéljetek valakivel, aki már volt ebben a táborban, és válaszolni tud a felmerülő kérdésekre –mi történik ott, mi van, ha… Nézzetek fényképeket, vagy ha van, webkamerás felvételeket a helyszínről. Sokat segít a hezitáló gyereknek, ha tudja, hogy néz ki a szállás, hol lesz a zuhanyzó, stb.
- Mézesmadzag – keressetek valamit, amit igazán lehet várni a táborozásban. Ez egyén függő, mivel lehet kiváncsivá tenni az elkövetkező eseményekre. Ha semmi ilyen nincs, akkor kék és kölcsön dolog nem kell, de valami új igen. A kiskamaszoknál bízhatunk abban, hogy a menőzés mindent felülír. Vegyünk valami újat, ami erre alkalmas, és szükséges kellék lesz a táborban. Kafa zseblámpa, hiúaknál egy új csuka, bármi.
Honvágy Beszélgessetek arról, hogy a honvágy természetes dolog, azt jelenti hogy kötődünk a családunkhoz, a megszokott dolgokhoz. Mesélj arról, amikor neked volt honvágyad. Mondd el, hogy neked is fog ő hiányozni, de azt is, mivel fogod magad elfoglalni, mi a te stratégiád arra, hogy ne egy hétig bőgjél, amíg nincsen itthon. Mi az, amit kifejezetten vársz ebben az egy hétben. Ha tudja, hogy a honvágy természetes, de el is tud múlni, akkor nem lesz olyan ijesztő, amikor megjelenik. Végső soron az önállósodás a gyereknevelés célja, s ez is valami, amit érdemes tanulni. Hogyan tudok a rossz érzéseimen anya és apa segítsége nélkül úrrá lenni?
Vondd be az előkészületekbe A kontroll érzése mindig nagy úr, ezért pakoljon önállóan, egy lista alapján, válassza ki, melyik pólókat szeretné elvinni, mit, hova tesz a bőröndben.
És te? Mi a helyzet veled? El tudod képzelni, hogy nem lesz különösebb baja tőled távol? Bízol benne, hogy képes önálló döntéseket hozni, vagy ha baj van, segítséget kérni a felnőttektől? Ha aggódva, szorongva küldöd el, ezt bizonyára megérzi, és lehet, hogy elhiszi, hogy nincsen biztonságban. Addig ne menjen, amíg te nem vagy kibékülve a dologgal.
Pethő Orsolya, pszichológus
Ha nevelési gondjaid vannak, itt kérjél időpontot: www.kolyokszerviz.hu
