A nyafogásról méltatlanul keveset beszélünk, pedig legalább olyan idegesítő, mint a hiszti. De míg ez utóbbi gyorsan gallyra vág, az előbbi szépen lassan készít ki és kerget az őrületbe minden tisztességes szülőt. Viszonylag gyakori jelenség a kicsiknél, de találkoztam már vele kiskamasznál is.
„Ezt így nem hallom Rebeka, beszélj már rendes hangon!” – mondja ingerülten Ildi mindig, amikor már nem bírja elviselni négyéves kislánya nyafogását. De Rebeka sosem hagyja abba, sőt, még jobban nyafizni kezd. Mi lehet a megoldás? Rebeka majd kinövi? Talán. De az is lehet, hogy örökre megtanulja, hogy a céljait csakis úgy érheti el, hogy közben mások agyára megy.
Kapja meg Rebeka, amit nyafogással akar elérni? Természetesen nem. De a nyafogás csak egy tünet, ami mögött több különböző szükséglet is állhat. Ha tudom mi a valódi oka, és arra válaszolok szülőként, meg tudom szüntetni ezt a bosszantó szokást.
- Nyafog, mert túl nagyok az elvárások, és nem képes megküzdeni az adott helyzettel
Amikor túlterheltnek érezzük magunkat, még mi, felnőttek is nyafogunk néha. Leesett vércukorral ülni a vezetői megbeszélésen, újabb projektet kapni a másik száz mellé a főnöktől? Ugyanolyan, mint elvárni, hogy fáradtan és éhesen, fegyelmezetten bírja ki a négyéves az unalmas bevásárlást. Feleslegesen, rossz tanulási köröket tanítunk ilyenkor, ami segít elmélyíteni a nyafogás szokását. Éhesen, fáradtan, vagy amikor leginkább anya ölelésére és figyelmére lenne szükség, sokkal nagyobb a valószínűsége a nyafogásnak, mint máskor. A szabályok ugyanazok, mint a hisztinél: a jóllakott, kipihent, elég szerető-elfogadó figyelmet kapott gyerek ügyesebben tud megküzdeni a nehéz helyzetekkel. Nagyobb önfegyelemre számíthatunk, ha az alapszükségleteket kielégítjük.
- Nyafog, mert kibillent az egyensúlyából, kapcsolódásra vágyik
A kapcsolódás, figyelem, áradó szeretet azok a dolgok, amik egy kisgyereknek elég érzelmi muníciót adnak ahhoz hogy meg tudjon küzdeni a rá váró helyzetekkel. Ha annyira elfoglaltak a szülők, hogy ezekért folyton tennie kell valamit a kicsinek, sosem elégül ki a szeretet és a kapcsolódás iránti vágya. Szülőként egy lépéssel előrébb kell járnunk, és kéretlenül, magunktól kell osztogatnunk ezeket a javakat, ne várjuk meg folyton, amíg a gyerek szól, hogy most már szükség van rájuk. A kierőszakolt szeretetmegnyilvánulás sosem lesz elég hiteles egy gyereknek. Arra a kérdésre, hogy „Ugye szeretsz?” – már tulajdonképpen mindegy, hogy mi a válasz. A nyafogás valamilyen mondvacsinált problémán, nagyon sok esetben meg nem fogalmazott kapcsolódásvágy. Mert sokáig nem voltatok együtt, mert történt valami olyan, ami elbizonytalanította. A legtöbb nyafogós gyerek éppen ezért megjavul tíz perc ölelgetéstől.
- Nyafog, mert nem tetszik neki, ami történik, de tehetetlennek érzi magát
Jó lenne, ha a gyerekeink megtanulnák használni az akaratukat. Sokkal szerencsésebb ha érzik, hogy képesek érvényesíteni azt, mintha: „Ááá, úgyse lesz az, amit én akarok.” Asszertívnek hívjuk azt a viselkedést, amikor valaki úgy képes érvényesíteni a szükségleteit, hogy közben a másikét is tiszteletben tartja. Win-win- azaz minden fél számára nyereséggel záródó megoldásokra törekszik. Nyílt, egyenes kommunikáció. A nyafogás utalhat arra, hogy a gyerek alárendeltnek érzi magát. Kivagyiságból nem engedtek neki? Következetlenek vagytok a szabályokat illetően, és sokszor nem érti, épp miért nem kaphatja meg, amit tegnap könnyen elért? Vagy egyszerűen még annyira kicsi, hogy nem tudja könnyen kifejezni, mit szeretne? Ha olyasmit kér, ami amúgy megoldható, és nem ütközik fő szabályba, érdemes megfontolni a helyzetet és az együttműködését előcsalogatni. Ha amúgy nincs édesség ebéd előtt, akkor most se engedj. De ha siettek a boltban, segít neked vásárolni, és ezért még belefér 15 perc a játszótéren, akkor gyerünk. Éreznie kell, hogy számítanak a szükségletei a családban. „Hm, szóval ezt és ezt szeretnéd, ok. Én pedig ezt és ezt szeretném. Lássuk, találunk e olyan megoldást, ami mindkettőnknek jó”
- Nyafog, mert bár egy kiadós sírás tenne jót, az most épp nem megy
A szomorúság néha beszorul, és csak unszolásra tud előjönni. Mi felnőttek is jártunk mér hasonló cipőben, ugye? Rengeteg olyan helyzet adódik egy kisgyerek életében, ami érzelmi feszültséggel jár, de az adott szituációban mégis fegyelmezetten tűrt. Új gyerek az oviban, aki verekedős, elment a régi óvónéni, tegnap későn jöttél haza és hiányoztál. Ezek az érzések beszorulnak, és bár nagyon szeretnének kijönni, csak feszítenek és feszítenek. A nyafogás sokszor ennek a nyűglődésnek a jele. Úgy tudsz segíteni, ha ilyenkor ahelyett, hogy nevelési helyzetet csinálnál belőle – hagyd abba a nyafogást! – inkább a sírásnak teremtesz biztonságos érzelmi körülményeket: „Látom, milyen rosszkedvű, nyafogós vagy ma. Előfordul mindenkivel. Vannak napok, amikor semmi sem jó. Ilyenkor jól esik idebújni hozzám, és sírni egy jót. Gyere ide, jól megölelgetlek, megpuszilgatlak.” A beszorult sírás a szeretet és az együttérzés jeleire képes előbújni. Ne félj tőle, sokkal gyógyítóbb, mint összeveszni a nyafogás miatt.
- Nyafog, mert megtanulta, hogy ezzel eléri a célját
Vannak gyerekek, akik mester szintre emelték a nyafogás művészetét. Ők megtanulták, hogy elérik a céljukat ezzel az idegesítő szokással. Sokat írtam már arról, miért olyan fontos elviselnünk a gyerekünk diszkomfort érzését, sőt, együtt érezni vele. Ha megveszed a cukorkát, csakhogy végre elhallgasson, máris beégett az agyába – hohó, ez működik! – és legközelebb is nyafogni fog. Ha téged mindig kibillent az egyensúlyodból, ha ő rosszul érzi magát, annál nyafogósabb lesz. Mi szülők, azért vagyunk felnőttek, hogy vissza tudjuk szerezni a nyugalmunkat, és segíteni a gyerekeknek. Lásd meg a valós érzelmet az idegesítő hangok mögött, és öltsd szavakba együttérzésedet.
- Nagyon csalódott vagy, mert nagyon szeretnéd azt az a cukorkát, és én nem veszem meg. Sajnálom, de nem veszem meg, ez szabály.
Ez segít abban, hogy ne érezze annyira egyedül magát a csalódottságában. Az empátia annak kifejezése, hogy egy oldalon álltok. És hidd el, erre nagyon nagy szükség van a gyereknevelésben.
- Nyafog, mert tudja, hogy bármit megteszel, csak hagyja már abba
Igen, ez az automatikus szülői reakciónk. Nem véletlen, hogy a gyerek sírás, hiszti, és nyafogás ennyire az idegeinkre megy. Evolúciósan fontos, hogy ki akarjuk elégíteni a kicsik igényeit. De nem minden esetben van erre szükség. Tényleg vészhelyzet van? Van e a helyzetre vonatkozó szabály, korlát, amelyeket épp készül áthágni? Ha nincs vészhelyzet, és fontos korlátba ütközik, nem kell feladnod az elveidet a nyafogás megszüntetése kedvéért.
A büntetés, kiabálás, idegeskedés, gúny nem működik a nyafogás ellen. Mi lenne, ha játékosan fognád fel? Ismered a nyafogós-játékot? Több változata is létezik.
Békeidőkben, amikor épp minden rendben van, érdemes egy kicsit előkészíteni a dolgot. Beszélgessetek a nyafogásról, mi az, honnan lehet felismerni, mi van mögötte. Elkeseredettség? Hasonlít a síráshoz? Félig sírás, félig beszéd? Aki nyafog, mit szeretne? Ölelgetést? Gyakorolhatjátok viccesen magát a hangot is, versenyezhettek, kinek megy jobban. Természetesen nem te fogsz nyerni.
Szintén békeidőkben játszhattok nyafogósat plüssökkel is. Elég vicces az is, ha mindenki nyafogva beszél a játékban, kitalálhattok és megépíthettek egy nyafogós-bolygót, de egyszerű szerepcserével (te a viccesen nyafogós gyerek, ő az anyuka) is nagyon jól lehet szórakozni. Egy estére akár az egész család átlényegülhet a nyafogós bolygó lakójává, és aki véletlenül normális hangon szólal meg, az zálogot ad, vagy valamilyen vicces büntetésben részesül. Egy távirányító segítségével váltogathatjátok a normális és a nyafogós hangot, látni fogod, hogy nem mindig könnyű követni. Ezek a játékok mind abban segítenek, hogy amikor éles helyzetről van szó, oldják a feszültséget, és legyen mire visszautalni. „Emlékszel, amikor nyafogósat játszottunk? Úgy hallom, hogy elköltöztél a nyafogós bolygóra. Tudok segíteni valamiben, hogy visszaköltözzél hozzánk?” „Ó, nincs nálam a távirányító, hogy átkapcsoljalak normális hangra, akkor nincs más lehetőség, mint meg kell öleljelek, hogy elmúljon a nyafizás.” „Hol a a távirányító? Itt kell legyen valahol! Vagy lehet, hogy véletlenül lenyelted a távirányítót? – és viccesen keresgélheted a legelképesztőbb helyeken. A zoknijában, a füle mögött. „Á, megvan!” – és mondjuk előveszel egy zsebkendőt, majd csalódottan te is nyafogni kezdesz. A lényeg, hogy kacagásra bírd őt. Minél kevesebb feszültség marad a helyzetben annál jobban jártok, hiszen a kapcsolatotok is megmarad és a nyafogás is elmúlik.
Pethő Orsolya, pszichológus
Ha nevelési gondjaid vannak, itt kérjél időpontot: www.kolyokszerviz.hu