Olykor a legszínesebb utazásokat, a legmozgalmasabb családi programokat is felülmúlhatja egy családi társasjáték. Főleg akkor, ha abban a körben a család minden tagja részt vehet, ha az étkezéseken felül is egy asztal köré ülnek le a tagjai. Nem mellesleg az izgalmas társasjáték néha azért is jól jöhet, mert olcsó, így könnyedén kigazdálkodható a család kasszájából.
Valamiért szégyenlősen lehet még mindig csak beszélni róla, és valójában sok ember kerülgeti a témát, hogy a családi programokra szánt keret bizony véges, és hiába a nagy álmodozás, ha a kassza hamarabb kiürül, mint azt a szülők szeretnék. Pedig ha van valami, amit a gyerekeknek ajándékba adhatunk, az a közös program.
Mert az együttlét örömét egyetlen gazdag út sem válthatja ki, ráadásul ha valami élményszinten megmarad a gyerekkorból, az biztosan a játék emléke, és főleg az együttjátszás az, ami bevésődik a lélekbe. Egy nagy kártyacsata lenyomata, vagy ahogy az apa kudarcokkal-sikerekkel tarkítva tanította a sakkozás lépéseit, esetleg a legegyszerűbb, az óvodás gyerekek számára is leszámolható "Ki nevet a végén" öröme, a tapasztalatok szerint egy életen át elkíséri a gyerekeket, ahogy e mellé a közösen főzött kakaó zamata és a sütemények illata is társulhat.
Fejlesztés, játékkal
Később a fantáziát, logikai gondolkodást, a taktikázást igénylő játékok is a családi játéktárba kerülhetnek, és az azokkal való játszmák során úgy "spórol a család", hogy közben azokat a képességeket fejleszti, amelyekre később az életben majd a gyereknek elengedhetetlenül szüksége lesz. A játék során ugyanis észrevétlenül épülnek be megoldási módok, párbeszédek, javul, csiszolódik a konfliktuskezelés. Ráébred a gyerek, hogy veszíteni olykor értékesebb ajándék, mint mindig az élre törni, és miközben toleranciát tanul és gyakorol, érik, finomodik a személyisége.
A játékkal vívott nagy csaták során tulajdonképpen a szülő számára is körvonalazódik, hogy milyen emberré válhat majd gyermeke, ráadásul tetten érhető a szülői minta. A gyerek a következő parti során ugyanis leutánozza a szüleit, vagyis nagyon rövid időn belül átveszi azok megoldásait, kifejezéseit, és tükröt tart a szülők elé: mikor reagál szelíden, megértően, szenvedélyesen vagy éppen dühösen az adott helyzetre a szülő.
Átlendít a nehéz élethelyzeteken
Ám másban is segíthet a társasjáték. Egy apuka számolt be arról, hogy a nagy családi törés, a válás után tele voltak a gyerekei haraggal. Dühvel telten, duzzogva érkeztek a "kötelező" apai hétvégékre, és éppen a társasjáték volt az, amellyel mintegy kijátszották magukból indulataikat, félelmeiket.
"Bálint, a nagyobbik, akkor 10 éves fiam, a Ki nevet a végén nevű játékban olyan gyilkos indulattal söpört le a tábláról, hogy az engem jelképező bábu a konyha másik sarkába repült, a kislányom viszont sírva fakadt, amikor nem tudtam elkerülni a helyzetet és ‘ki kellett ütnöm’. Szóval csapkodva, sírva, majd egyre szelídülve zajlottak a játszmák az albérleti lakásom konyhájában. És a játék során volt mód tisztázó beszélgetésekre is, de nem ez volt a lényeg, hanem hogy egyrészről szelepként működött a társas, másrészről éppen a közös játék miatt érezték azt, hogy nem dőlt össze a világ. Hogy továbbra is összetartozunk. Ráadásul egy újrakezdés elején, albérletben, fél fizetésből gazdálkodva, őszintén szólva nem is tudtam volna más programmal kényeztetni őket. De ma már tudom: pontosan erre volt szükségük" – meséli egy apuka.
Forrás: www.life.hu/anyaskodj/20111216-a-legolcsobb-csaladi-program-kicsik-es-nagyok-kedvence.html