A szülők a 3 éves kor közeledtével egyre többször tapasztalhatják meg gyermekük irracionálisnak és túlzónak tűnő viselkedéseit. A gyerekek ilyenkor sokszor akaratosak, és érthetetlen hisztériákat csapnak otthon vagy akár közösségben is. A cikkben szeretnénk, ha a szülők egy másik nézőpontból tekinthetnének rá ennek az időszaknak a jellegzetességeire. Persze a kihívást jelentő viselkedések kezelésére is olvashatnak taktikákat!
Kezdjük az elején néhány példával!
Amikor az anyuka kisgyermekének elmondja, hogy nem olvassák el lefekvés előtt az ötödik mesét, a kislány ordítja: „Te vagy a legrosszabb anya! Nem hívlak meg a szülinapi partimra!” Amikor felajánljuk a gyereknek, hogy választhat a répa és a sajt között, de jégkrémet nem: „Nem tetszenek a választások, amelyeket nekem választottál!” Amikor leveri az asztalról a kedvenc müzlijével teli tálat és kiabál: „A piros tálat, nem a kéket!”
Ha ezek közül a felkiáltások közül bármelyik is ismerős, akkor nem vagy egyedül! Üdvözlünk a totyogós kisgyermekkor Vadnyugatán!
A gyermek szemén és a fejlődés lencséjén keresztül nézve ezek az akár őrjítő viselkedések teljesen normálisak. Annak a jelzései, hogy fontos mérföldköveket értek el a gyermekek a fejlődésükben. Ezektől kellemetlen eseményektől tehát nem kell megijedni, amíg meg van a lehetőségünk, hogy megtanítsuk a gyerekeknek érzelmeik kezelését. Megtanulhatják a frusztrációjukkal és a csalódottságukkal való megküzdést. A tanulás során megtalálhatják a módját, hogyan érezhetnek kontrollt proszociális és elfogadható módon a folyton növekedő világ felett.
A világos elvárások megfogalmazása kritikus fontosságú. A jelentés, amit tulajdonítunk a gyerek viselkedésének, befolyásolja a válaszképpen adott reakcióinkat és érzelmeinket. Ha a viselkedést manipulatívnak vagy szándékosnak érezzük, az az őrületbe kergethet minket. Ha dühös vagy sértő módon reagálunk, az inkább fokozza a helyzetet a gyermek lenyugtatása helyett. Ha a normális fejlődés kontextusában értelmezzük ezeket a viselkedéseket, akkor gyermekünket empátiával tudjuk megközelíteni, és hatékonyabbak tudunk lenni a jó megküzdési készségek tanításában.
Lássuk a fontos tényezőket, amelyek befolyásolják a fiatal gyerekek viselkedését! Ezek észben tartása segítséget nyújthat a kihívást jelentő viselkedések kezelésében.
A fiatal gyerekeket az érzelmeik és nem a logikájuk vezeti. Így az irracionális viselkedés normális.
A KISGYEREKEKNEK MÉG NINCS VALÓDI IDŐÉRZÉKÜK – ŐK A PILLANATBAN ÉLNEK ÉS REAGÁLNAK.
Nagyon kicsi az önkontrolljuk. Ők azt akarják, amit akarnak, akkor, amikor akarják.
A kisgyerekekben fokozatosan tudatosodik, hogy ők külön személyek – hogy másoktól különböző gondolataik és érzéseik lehetnek. Ez azt jelenti: tudják, hogy míg ők a szülők ágyában akarnak aludni, a szülők nem ezt szeretnék. Ez egy új kognitív mérföldkő. Párosul a kisgyermekek ösztönével, hogy kontrollt alkalmazzanak a körülöttük lévő világon. Rendkívül okosak, és megpróbálnak minden taktikát, hogy a rendelkezésükre álljunk (például azzal fenyegetnek, hogy soha nem mennek aludni). Ez az, amit a szülők gyakran manipulációnak hívnak, pedig inkább egy stratégiaként érdemes erre gondolni.
A következő eszes 3 éves kislány történetével lehet ezt a legjobban illusztrálni. Mindig este lefekvés után sírt egy kis vacsoráért (nem több mint 15 perccel azután, hogy a könyvolvasás közben elutasította a rágcsát), a szülei megjelentek az ágyánál rágcsával. A következő reggel a kislány azt mondta az apukájának: „Én csak azt szeretném, ha tudnád, hogy este lefekvés után nagyon éhes leszek!”
A kisgyermekeknek nagyon erős érzéseik vannak. De még ebben a korban
NEM RENDELKEZNEK OLYAN ESZKÖZÖKKEL, AMELYEKKEL EZEKET KEZELNI TUDNÁK.
Ha belegondolunk sok felnőtt még idősebb korában is azon dolgozik, hogy tisztában legyen az érzéseivel és egészséges módon tudjon rá reagálni, könnyebben el tudjuk képzelni, mekkora kihívás ez egy kisgyereknek.
Mit tehetnek a szülők? Tovább a cikkhez! Klikk!
Szakmai rovatunk vezetője: Mindset pszichológiai szaklap