A gyerekek sokszor nem maguktól rajzolnak. Óvodai foglalkozások, közös időtöltések keretein belül ragadnak ceruzát és zsírkrétát, hogy teljesítsék az óvónéni által kiadott feladatot, a szülők pedig azonnal messzemenő következtetést vonnak le a gyermeki alkotásokból.
Van, amikor tényleg érdemes a színes virágok és a házikók mögé pillantani, az esetek többségében azonban pusztán az érési, érettségi folyamat része a szokatlan dolgok ábrázolása.
Rajzoljátok le a családotokat!
Hangzik el az utasítás Csilla néni szájából, és a Maci csoport csemetéi azonnal nekilátnak a családábrázolásnak. A pálcikaapuk és -anyuk elhelyezése a lapon, az egymáshoz mért távolságuk és méretük, valamint arckifejezéseik mind-mind a családban elfoglalt pozíciókra és hangulatokra utalhatnak. A nevek is azért kerülnek fel a családtagok fölé, mert a gyerkőc így mutatja be a famíliát. Ameddig az anya és az apa szavak kerülnek a fejek fölé, addig nincs ok aggodalomra. Távolságtartásra és elhidegülésre utaló jel lehet azonban, ha a gyerek a keresztnevükön szólítja a szülőket, vagy ha az apám és az anyám elnevezéseket használja.
Érzelmi vetülete lehet annak is, hogy ki ki mellé kerül a képen, hogy ki az, aki egyáltalán nem szerepel az alkotáson, és kik azok a rokonok, akik ugyan nem tartoznak szorosan a családhoz, a kicsi mégis szükségesnek tartja megjelenítésüket. Fontos azonban tudni, hogy ezek a rajzok általában nem önként és spontán születnek, hanem valamiféle teljesítményhelyzetben, így nem szabad azonnal lelki sérüléseket, családon belüli problémákat és fájdalmas sebeket diagnosztizálnunk a gyermekünknél.
A nagyi még mindig megjelenik a képeken
"Nem kell azonnal gyermekpszichológushoz rohanni akkor sem, ha a kicsi olyan embereket, rokonokat is ábrázol, akik már nincsenek velünk. A halál megjelenítése kortól függetlenül, bármikor megjelenhet a gyermekeknél, amikor éppen felmerül bennük a lét és az elmúlás kérdése" – állítja Majsai László pszichopedagógus, nevelési tanácsadó és terapeuta. Ha valóban veszteség éri a kicsit, például elveszíti az egyik nagyszülőjét, akkor nem biztos, hogy azonnal beindul nála a gyászolási folyamat. Elképzelhető, hogy azért festi le továbbra is a nagyit, mert még azt gondolja, hogy az él és jól van. Ha pedig már a felejtés része a mama ábrázolása, akkor előfordulhat, hogy a gyerkőc így próbálja meg más síkra helyezni a szeretett személy halálát.
"Ameddig tehát normális mederben történik az elmúlás bemutatása, addig nem kell megijedni. Addig, amíg nem jelenik meg brutalitás vagy erőszakos halálábrázolás, addig a gyász feldolgozásának ezen folyamata betudható az egészséges érzelmi fejlődésnek és az érési folyamat sajátosságának" – állítja Majsai.
Külső hatások, tapasztalatok
Fontos megfigyelnünk, hogy a kisgyermek kiket rajzol le, kiket emel ki és helyez el a saját mikrokörnyezetében. Ezek a referenciaszemélyek ugyanis nemcsak családtagok vagy rokonok, hanem a gyerkőchöz bármilyen formában közelálló személyek is lehetnek. Az sem ritka, hogy mesékből, esetleg számítógépes játékokból emelnek át ikonokat a papírlapokra, vagy valamilyen filmélmény képi reprezentációja jelenik meg a rajzokon. Egy olyan játéknak, vagy egy szereplőnek az ábrázolása, melynek célja egy másik virtuális lény megsemmisítése, akár a gyermek győzelmét, sikerélményét is jelentheti. Vagyis a halálábrázolás sem jelent minden esetben egyértelmű traumát, lehet, hogy a legyőzött gonosz, a leigázott ellenség bemutatása éppen a gyermek felülkerekedésének és nyerésének szimbóluma.
"Nem rajzoltál napocskát!"
Akár otthoni, akár óvodai, vagy iskolai foglalkozásról legyen szó, érdemes figyelni arra, hogy a rajzolás csupán ajánlati listán legyen. Éppúgy, ahogyan például az éneklést sem, a rajzolást sem szabad erőltetni. Attól, hogy kényszerítjük a kicsit, még nem fog többet, vagy jobban rajzolni és nem is fogja jobban szeretni azt. Spontán kell, hogy ceruzát ragadjon, hogy alkotásai valóban a gondolatait, érzelmeit és lelki állapotát tükrözzék.
Nem szabad erőszakosan invitálni őt, sem pedig parancsba adni neki, hogy milyen ikonokat, állatokat és tárgyakat jelenítsen meg a képen. Nem ajánlott letörni a kicsi lelkesedését sem, azokat a műveket is becsben kell tartani, melyek esetleg nem sikerültek olyan jól, mint a korábbiak. Fontosak a visszajelzések, és az is, hogy a rajzolás ne egy magányos program, hanem egy közös időtöltés legyen a gyerekek és a szülők számára. Lehet együtt alkotni, és az sem gond, ha az anya előre megrajzol egy bonyolultabb motívumot, melyet végül a gyerkőccel együtt színeznek ki.
Szem előtt kell tehát tartani, hogy a kicsi hazahozott gyermekrajzában egyszerre szerepelhet az óvodai rajzolási kényszer, az aktuális lelki állapot, az otthonról hozott élmények, a tévében látott események, valamint a környezet megannyi hatása, melyeket a gyermek megtapasztal a világból. A kicsi műveit elnézve nem szabad azonnal negatív dolgokra következtetni, bármi szokatlant is tapasztalunk, először nála kérdezzünk rá és csak utána a szakembernél!
Hamedl Andrea
Forrás: www.life.hu/anyaskodj/20120516-a-te-csemeted-hogyan-rajzolja-a-csaladod.html