A múltheti témát – milyen formában érdemes dicsérni gyermekünket – szeretném folytatni, és konkrét példákat, gyakorlati útmutatót adni hozzá. Nekem is hasznos lesz átgondolni, gyakorolni az elveket, merthogy nem kevés tudatosságot igényel, amikor olyan szépen gitározik. Na de mit mondjak helyette? Ahelyett, hogy: „Milyen ügyesen játszol!” „De szépen tudsz gitározni!” Azt mondom:
„Nagyon szeretem hallgatni, ahogy gitározol.” vagy
„Látom, nagyon kitartóan gyakorolsz.”
Mi a különbség? Nem értékelem, ítélkezem, egyszerűen csak szeretem. Így fel sem merülhet benne, hogy szépen kell gitároznia ahhoz, hogy szeressék a szülei. Nem megfelelési vágyból, csak a dologért magáért játszik és gyakorol.
„A szeretet figyelem értékítélet nélkül.” Deepak Chopra
Íme néhány példa:,
Ahelyett, hogy „Milyen jószívű vagy, hogy megosztod a játékodat a testvéreddel”
Próbáld ki ezt: „Nézd csak, hogy örül a tesód, hogy megosztottad vele a játékodat!”
Miért? Mert ha a viselkedése eredményére hívjuk fel a figyelmet, legközelebb nem azért lesz kedves valakivel, hogy neked megfeleljen. Ismerek olyan felnőtt embert, aki máig nem képes a tányérján hagyni ételt. Akkor sem, ha tele van, akkor sem, ha nagyon nem ízlik neki. Mert a rendes ember nem tesz ilyet.
Ahelyett, hogy: „De szépet rajzoltál”
Próbáld ki: „Látom, mennyit dolgoztál ezen a rajzon. Mesélsz róla nekem, mi van rajta?”
Miért? Mert, bár egy meghatározhatatlan színű pacának tűnik a kép, neki ez az egyik legizgalmasabb élménye, azt próbálgatta, mi történik, ha összekeveri a színeket. 3 évesen nem várod el tőle, hogy Picasso legyen, inkább a kísérletezést, tanulást bátorítod így.
Ahelyett, hogy: „Ma jobban játszottál, mint a múltkor, még gólt is rúgtál!”
Próbáld ki: „Szeretem nézni, ahogy játszol.”
Miért? Mert nem akarod, hogy úgy érezze, ha nem rúg gólt, semmit sem ér az egész játék. Kissé ellentmondás lenne, ha azt sulykolnánk, a sport lényege az öröm és az együttműködés, ha aztán csakis a gólszerzést erőltetjük. Sportoló gyerekek számára maga a pokol a hazafelé vezető út. Sok szülő pusztán jóindulatból elmondja, szerinte hogyan tudna a gyerek javítani a teljesítményén. Ennél már csak az rosszabb, ha már pálya mellől osztja a tanácsokat. Ez az edző dolga. A szülőé, hogy élvezze a gyereke játékát, és szeresse őt. Akkor is, ha nem rúg gólt.
Ahelyett, hogy: „Annyira büszke vagyok rád!”
Próbáld ki ezt: „Biztosan nagyon büszke vagy magadra.”
Miért? Mert nem akarhatod, hogy az önértékelése külső személyek értékítéleteitől függjön.
Ahelyett, hogy: „Rendes, nagylányok segítenek otthon a házimunkában.”
Próbáld ki ezt: „Nagyon jól esik nekem, amikor segítesz nekem.”
Miért? Mert nem lelkiismeret furdalást akarsz benne ébreszteni. Azt szeretnéd, ha megtapasztalná, hogy amit tesz, az valamilyen hatással van másokra.
Ahelyett, hogy „Egy kisangyalka vagy ma drágám.”
Próbál ki ezt: „Annyira jól érzem veled magamat, olyan jókat tudunk együtt szórakozni.”
Miért? Tudja, hogy nem egy angyal, hanem egy ember, aki szokott hibázni. Ha úgy látja, hogy te viszont ezt nem tudod, mindent meg fog tenni, hogy rájöjjél.
Ahelyett , hogy „Jó fiú vagy.”
Próbáld ki: „Annyira boldog vagyok, hogy az édesanyád/apád lehetek. Úgy ahogy vagy, szeretlek. „
Miért? No comment.
Pethő Orsolya, pszichológus
további nevelési tanácsok: www.kolyokszerviz.hu