Beszoktatás az oviba? Sima ügy! (1. rész)

Újra itt a szeptember, és ez sok lurkó számára azt is jelenti, hogy teljesen megváltozik az élete, hiszen mostantól óvodába jár. Emlékszem, az első napokra, a klasszikus háromszereplős jelenetet adtuk elő. A fiam bőgött, én kész voltam, az óvónéni gyengéden, de mégis nagyon határozottan kitessékelt (akkor úgy éltem meg, hogy gyakorlatilag elzavart), én elmentem aggódni egy pár órát, visszatérve újabb bőgés, és egy nehezen hihető sztori arról, hogy napközben minden rendben volt. A gyerekek sokkal gyorsabban alkalmazkodnak új helyzetekhez, mint mi, felnőttek, ezért a legjobban úgy tudunk nekik segíteni, ha saját magunk számára tesszük gördülékennyé a beszoktatást.

Miután ugyanabban az energiatérben léteztek, a kicsi nagyon könnyen ráhangolódik minden rezdülésedre, aggódásodra, kétségeidre. Ha már nagyon várod, azt a szabadságot, ami az ovival együtt jár, akkor is maradhat benned némi szorongás, lelkiismeret-furdalás, amivel nehezíted a kicsi helyzetét. A legtöbb gyerekre jellemző a közösségbe szokáskor némi szeparációs szorongás, de ezt meg kell oldania. Úgy könnyíted meg a számára, ha nem reagálod túl a helyzetet.

Íme, néhány tipp, hogyan teheted gördülékennyé az ovikezdést:

1.       Ismerd meg az óvónéniket! Fontos, hogy valóban bízzál bennük, ahhoz, hogy nyugodt szívvel hagyhasd rájuk a gyermekedet. Te is tudod, hogy nem egy intézmény vigyáz majd rá, hanem hús-vér emberek. Egy kis többlet energia, és néhány beszélgetés, hogy közelebb kerülj hozzájuk. Ha viszont nem tudsz megbízni bennük, más megoldást kell választanod, de a gyermekedet ne hagyd rájuk.

2.       Alakítsatok ki egy búcsú rituálét, ami mindig ugyanúgy zajlik. Biztonságot ad neked is és a gyermekednek is, van eleje, vége, így segít abban is, hogy ne nyújtsátok hosszúra az elköszönést. A búcsú legyen mindig rövid, frappáns, de intim, szeretetteljes. Minden plusz másodperc csak nehezíti a leválást.

3.       Bízzál a gyermekedben, és a csodás alkalmazkodási készségében. Tudatosítsd magadban, hogy nem csak rád van szüksége, hanem azokra az új tapasztalatokra is, amelyeket csak közösségben tud megszerezni. Ha túlzottan aggódsz, azzal azt is kommunikálod felé, hogy nem bízol meg benne, s hogy nem képes megoldani a helyzetet. Akkor ő hogyan bízzon magában?

4.       Ha megoldható, menjél kicsit hamarabb a gyermekedért, és lesd meg titokban, hogy lásd, milyen jól érzi magát, hogy megnyugodjál.

5.       Sok gyerek akkor kezd el bőgni, amikor meglátja anyát, mert akkor biztonságos érzelmileg kiadni a sok feszültséget, ami napközben felgyülemlett. Ez is el fog múlni, csak a stresszt dolgozza fel. Ne vedd magadra, jó jel, hogy erőfeszítéseket tesz, hogy alkalmazkodjon az ovis léthez.

6.       Ne kelljen reggel rohanni, kapkodni. Picit keljetek korábban, készítsd ki a ruháját este, hogy jó hangulatú legyen az indulás.

7.       Vond be az óvónénit, ha kell. A legtöbben tudják mi a dolguk ilyenkor, hisz láttak már egyet, s mást, s ilyenkor „fontos” feladatokat adnak a nehezen leváló gyerekeknek, miközben ügyesen kitessékelik a megszakadó szívű anyukákat.

8.       Rendezd, és fogalmazd meg az aggodalmaidat, ha kell, kérd szakember segítségét. Írd össze, mik azok a dolgok, amelyekre már régóta nem volt időd, és már alig várod, hogy jusson rá.

9.       Menj és élj. Anyának lenni csak a második legfontosabb dolgod, előbb magaddal kell törődnöd, hogy jól legyél. Jutalmazd meg magad minden nap valamivel. Egy masszázs, egy kávé a barátnőddel, csodákra képes.


Pethő Orsolya, pszichológus

Ha nevelési gondjaid vannak, keress meg, segítek: www.kolyokszerviz.hu

 

Vélemény, hozzászólás?