Beszoktatás az oviba? Sima ügy! (2. rész)

A „Beszoktatás az oviba? Sima ügy 1. részének” folytatása. Még maradt jó néhány „advanced” tippem az ovikezdés megkönnyítésére, mert ugye kinek ne törne össze a szíve, amikor kis kezek szorítják át a térdét, miközben óriás, krokodilkönnyek hullanak alá, s akitől a keserves sírás hallatszik így könyörög: „Anyaaa ne menj eeel!” Hidd el, meg fogja tanulni, hogy visszajössz, és napról napra egyre jobb lesz. Arról már volt szó, hogy ilyenkor természetes, hogy néhány gyerek sír, és a legkönnyebben úgy tudsz neki segíteni, ha nem reagálod túl, empátiával, de határozottan, viselkedsz, a bizalmat az óvoda és az óvónénik iránt magadban fejleszted ki először. Ha nektek kicsit nehezebben megy, és a szomszéd Pistike gond nélkül szokott be, az nem azt jelenti, hogy valamit elrontottál. A gyerekek nagyon különbözőek (szerencsére), így ebben is lehetnek eltérések, ki, mennyi idő alatt szereti meg az ovit. Arra is érdemes felkészülnöd, hogy némi késéssel, 1-2 hónap múlva kezd el tiltakozni, amikor rájön, hogy most már ez mindig így lesz. De nézzük, mit tehetsz még, hogy megkönnyítsd a helyzetét:

Ha még nem késő, érdemes az ovi előtt néhány hónappal megkezdeni a gyakorlást. Szerencsésebb, ha már előre megtanulja, hogy, ha azt mondod visszajössz, az úgy is lesz. Érdemes babysittert keresni, vagy hetente néhány órára, fél napra minioviba járni.

1.       Te is viselkedj kedvesen az óvónénivel, beszélj róla tisztelettel, elfogadással, dicsérd őt a gyermeked füle hallatára. Fontos, hogy érezze, hogy te maximálisan megbízol abban az emberben, akire hagyod egész nap. Ne feledd, te vagy a minta, ő is könnyebben elfogadja, ha tőled ezt látja.

2.       Minél többet tud az oviról, mi van ott, hogy néz ki, hogy telnek a napok, annál jobb. Játszatok a plüss állatokkal óvodásat, búcsúzkodósat. A maci elbúcsúzik a zsiráf anyukájától, és bár hiányzik neki, jól érzi magát egész nap, hogy délután újra találkozhassanak. A szerepjáték segít neki érzelmileg előre felkészülni a helyzetre. Ugyanolyan hasznosak lehetnek az erről az időszakról szóló mesék, könyvek, az egyik kedvencem: Janikovszky Éva, Már óvodás vagyok.

3.       Mivel még nem ismeri az órát, nagyon kiszolgáltatottnak érezheti magát, mert nem tudja, mikor jössz. „Elmegyek dolgozni, aztán délután jövök” – ez nem hangzik túl megnyugtatóan a számára. Mutasd meg, hol fog állni a kis és nagymutató az órán, amikor jössz, vagy épp milyen esemény után érkezel. „Megebédeltek, kimentek az udvarra játszani, és már jövök is” Persze ezt az ígéretet szigorúan be is kell tartanod.

4.       Hasonló okokból érdemes az ovis és nem ovis napokat egy naptár szerűségben számára is érthetően képekkel feltüntetni. Háromévesen még véletlenszerűnek hat, hogy épp a szülők szerint hétvége van e, vagy oviba kell menni. Ha azt tudja a gyermeked, épp hol tartotok a naptárban, és meg tudja állapítani, hogy kell e oviba menni, visszaadtad a kontrollt a kezébe, így a biztonság érzetet is.

5.       Óvoda után igyekezzél tényleg rá figyelni. A telefonodat akár ki is kapcsolhatod, és kérdezd meg, a gyermekedet, ő mit csinálna most a legszívesebben. Mindössze fél óra teljes egymásra hangolódás kell, meglátod, megéri. Miután más élmények értek titeket a nap folyamán, másból jöttök, eltérő a hangulatotok, szükség van erre. Ha hagysz időt arra, hogy újra összekapcsolódjatok, gördülékenyebb lesz az esti rutin is. A legjobb, ha munka után marad egy kis időd az átzsilipelésre, és nem rögtön rohansz fejvesztve a gyerekért. Nem érdemli meg, hogy az aznapi stresszt az öltözködésnél rázúdítsd. Egy rövid séta, egy perc relaxáció, a gondolataid tudatos kilélegzése abszolút megteszi.

6.       Mesélj arról, hogy mi történt veled, amíg nem voltatok együtt. Azon kívül, hogy az információ további segítséget ad ahhoz, hogy megnyugodjon, az élmények megosztásának rutinja is kialakul köztetek. Ő is egyre szívesebben fog mesélni az őt ért élményekről, ha erre adsz egy mintát.

7.       Bízzál benne, hogy egyszer vége lesz, néhány hét alatt minden gyerek és anyuka beszokik az oviba, ha vannak is különbségek közöttük.

Pethő Orsolya, pszichológus

Ha nevelési gondjaid vannak, keress meg, segítek: www.kolyokszerviz.hu

 

Vélemény, hozzászólás?