2012. június 1-3. Egy hétvége a Truman gőzmozdonnyal
Röviden a Történelmi Magyar Vasúti Kultúráért Egyesületről
A Történelmi Magyar Vasúti Kultúráért Egyesület 2012. április 17-én jött létre magánemberek összefogásával.
Elsődleges célja a Magyarországon még meglévő egykori ún. hadimozdonyok felkutatása, megőrzése a jövő generációnak és lehetőség szerinti minél korhűbb üzemállapotban történő bemutatása.
A II. világháború után a mozdonypark nagy részét a gőzmozdonyok jelentették, ráadásul a meglévő állományt sem lehetett korszerűnek tekinteni.Tetézte a kialakult helyzetet, hogy a háború során számos mozdony szenvedett sérüléseket.
A MÁV katasztrofális mozdonyhelyzetén a MÁVAG – akkori lehetőségeit és a jóvátételi szállítások miatti szűkös szabad kapacitásait figyelembe véve- csak kismértékben tudott enyhíteni, mindenképpen külső segítségre volt szükség.
A normandiai partraszállást követő szállítási feladataiban az amerikai hadsereg nem támaszkodhatott Európára, ezért több ezer, egyszerű szerkezetű, de jó minőségű anyagokból megépített gőzmozdonyt vásárolt 3 nagy mozdonygyárából (ALCO, LIMA, BALDWIN).
Az amerikai számozási rendszerben S160-sorozatúra keresztelt mozdonyok a háború után feleslegessé váltak, hazaszállításuk nem volt kifizetődő, ezért Európa számos vasútja vásárolhatott belőle nagyon kedvezményes ócskavas áron.
A MÁV állagába került a legtöbb, 510 db. A sorozat nagy darabszáma miatt hatalmas segítséget jelentett a magyar vasútnak.
A háború után ezek a mozdonyok gyakorlatilag minden vonattípuson megfordultak, később az újabb gyártású járművek megjelenésével azonban feladatuk elsősorban a tehervonati és tolatószolgálatra korlátozott. Pályafutásuk az 1970-es évek elején kezdett hanyatlani, de a sorozat utolsó példányai egészen 1985-ig üzemeltek, amikor is 139 év után megszűnt Magyarországon a menetrendszerű gőzvontatás. Ez a korszak azonban élénken él a középkorú korosztály emlékeiben, akiknek a vasúti közlekedés még egyet jelentett a gőzösökkel.
A gőzvontatás viszont újra reneszánszát éli, nemcsak Európában, hanem szerte a világon. Az idősebbek szívesen ülnek fel egy-egy nosztalgiavonatra, a fiatalabb generáció pedig érdeklődéssel szemléli a „tüzes gépezeteket”, igyekeznek megérteni működésük alapelveit.
Vitathatatlan, hogy a menetrendszerű gőzvontatás ideje lejárt, mégis sokakban jogosan él a vágy, hogy láthassák, hallhassák ezeket a mozdonyokat élni, dolgozni, a szerencsésebbek utazhassanak velük, a nagyon elhivatottak pedig akár tanulhassák, tanulmányozhassák is a gőzösök szerkezetét.
A Történelmi Magyar Vasúti Kultúráért Egyesület azért jött létre, hogy a letűnt korok vasúti közlekedéséből ízelítőt adjon a mai kor emberének.
Ízelítőt olyan mozdonyokkal, melyek a maguk idejében a rájuk kirótt vontatási feladatokat maradéktalanul teljesítették, mégis méltatlanul a feledés homályába merültek.
Elsődleges célunk a még meglévő, főként hadimozdonyok minél teljesebb megőrzése, a lehetőségekhez mért teljes körű felújítása és alkalomszerű használatuk olyan vontatási feladatkörökben, melyre tényleges üzemidejük alatt is sor kerülhetett. Lehetőséget biztosítani nyílt napok keretében minden – civil és vasutas – érdeklődőnek a gőzösök megismerésére azok különböző üzemállapotának tényleges bemutatásával.
Másodlagos célkitűzéseink között szerepel a mozdonyok oktatásra való felhasználásának lehetősége; egyrészt a jövő mérnökeinek bizonyos kémiai, fizikai, mechanikai folyamatok megfigyelésének, gyakorlati bemutatásának, másrészt a jövőben esetlegesen indítandó gőzmozdonyvezetői tanfolyamok gyakorlati képzésének lehetőségének megteremtésével.