Érzékenyek, kreatív képességeik átlagon felüliek, igazságérzetük pedig határtalan – három tulajdonság, amellyel az indigó gyerekeket jellemezni szokás, akik azért születtek közénk, hogy jobbá tegyék a világot.
Sokan határozottan állítják, az indigó gyerekek létezése nem legenda, valóban itt vannak már közöttünk, és ha a környezet – a szülők mellett a pedagógusok is – időben észlelik különleges képességeiket, ha nem nyomják el, ha nem "törik össze" őket már egészen kicsi korban, akkor lényükkel, kisugárzásukkal ragyogóvá varázsolják a körülöttük élő emberek életét.
Mások szerint mindez csak azoknak a szülőknek az egyébként szeretettel teli hite, akik éveken át keresik a megfelelő, önigazoló magyarázatot gyermekük különc, a környezet által olykor nehezen tolerálható viselkedésére. Néhányan azt is gondolják, hogy az indigó gyerekeknél számon tartott pozitív tulajdonságok, sőt a születés misztikus célja sem rendelhető csak az indigó gyerekekhez, hiszen minden gyermek születésének súlya, bölcsességgel és szeretettel teli célja van. Ahogy minden közénk született gyermek fényt és derűt hoz magával.
Nem titok az sem, hogy a gyerekek – minden gyerek -, amíg képesek megőrizni lelkük ártatlanságát, egyszerre tudnak bölcsek lenni és idealisták, valamint tiszta szívvel és éles szemmel figyelik környezetüket, miközben hatalmas empátiával viselik a körülöttük élő felnőttek téblábolását és baklövéseit. Vagyis az indigó gyermekek tulajdonságaival végső soron minden gyermek alapból rendelkezik.
Magyarázat az energiák és a csakrák világából
Az indigó elnevezés az energiaszínekhez és a csakrákhoz köthető. Egy ezoterikus felfogás szerint minden nemzedék más és más feladat megoldása miatt született éppen abban a periódusban a Földre. Így, míg a múlt század ’40-es, ’50-es éveiben született generációjának a fő feladata a biztonság megteremtése volt – színük a vörös, a gyökércsakra színe -, addig a következő nemzedék a fizikai létezés és élvezetek felfedezésében, az azokban rejlő ezoterikus kihívásokban lelte meg feladatát – színük a narancs. A nyolcvanas években született gyerekek számára központi kérdés és kihívás volt a hatalom megszerzése – sárga energiaszín. Az indigó szín, a harmadik szem, a homlokcsakra színe a kilencvenes években született gyermekek energiaszíne. Feladatuk pedig a világ figyelmét az anyagi természetű dolgokról a spiritualizmus felé irányítani.
Akik hisznek az indigó gyerekek létezésében, azok is belátják, hogy roppant nehéz különbséget tenni, kiszűrni azokat a jellemző tulajdonságokat, vagy a gyermekek magatartásában fellelhető jegyeket, amelyekkel azonosítani lehet az indigó gyermek jelenlétét. Az alábbi listában a leghangsúlyosabb jegyeket szedtük össze, amelyekkel egyesek szerint megragadható az indigó gyerekek létezése.
1. Az indigó gyerekek mindegyikénél jellemzően a jobb agyfélteke dominál, vagyis kreativitásuk, művészi tevékenységük már egészen kicsi korban megnyilvánul. Rajzaikkal, különleges ábrázolásmódjukkal hamar kitűnnek társaik közül, és nemcsak a megoldások miatt, hanem a képek témaválasztása is különleges, érett, bölcsességet sugárzó. Nem ritka a "földön kívüli" vagy "szárnyas lények" megkapóan eredeti ábrázolása már egészen kicsi korban. Ugyanakkor éppen a bal agyfélteke háttérbe szorulása miatt a reál tárgyak területén hátrányokat szenvednek, és az azok mentén szerzett kudarcokat nehezen viselik.
2. Az indigó gyerekek jelenlétében furcsa, megmagyarázhatatlan érzések cikázhatnak át a felnőtteken. Úgy érezhetik, hogy a velük szemben álló gyerek beléjük lát, vagy átlát rajtuk. Néha ez – általában oktalan – félelemmel is társulhat, hiszen nehéz elfogadni, és azután a szokott eszközökkel irányítani, fegyelmezni azt a gyereket, aki ismeri felnőtt "titkainkat".
3. Sokszor vannak "megérzéseik": mielőtt kimondanánk a kérdést, már válaszolnak, sok esetben megmagyarázhatatlan módon ismerik az elveszett tárgyak helyét, például biztosan tudják, hogy szüleik hová tették az autó kulcsát, iratokat, vagy hogy hova bújt apa szemüvege.
4. Különleges módon reagálnak az elektromos feszültségre, illetve hatással vannak az árammal működő eszközökre: újra elindulhatnak már régóta nem működő órák, bekapcsolódhat a rádió vagy a televízió, és érzékelhetően magas az elektromos feszültség a közelükben, ez azonban nem kellemetlen, sőt kifejezetten jó a közelükben tartózkodni.
5. Szabadságszeretetük és igazságérzetük kiemeli őket a társak közül. Leginkább azért, mert ennek hangot is adnak. A megalkuvást nem ismerik, számukra nem fogadható el a hazugság, és bár bölcs, koravén lélekként ismerik az emberi természet gyarlóságait, életfeladatuk szerint harcolnak ellene. Ehhez azonban csekély számú eszköz áll a rendelkezésükre, és mivel gyerekekről van szó, ez ekkor még magatartási zavarokban jelenik meg. Dac, düh, túlmozgás, agresszív megnyilvánulások törnek fel belőlük, amelyekkel a környezet a pedagógiai rutin szerint foglalkozik, vagy akarja megoldani azokat.
A felsoroltakon kívül jellemzően érzékenyek a környezet tisztaságára is, szervezetük nem viseli el a kémiai szennyeződéseket, gyakran allergiásak, miközben egyébként erős immunrendszerrel rendelkeznek. Kiemelkedő jegy még az indigó gyerekeknél a humor, valamint hogy sokszor okoznak meglepetést szokatlan problémamegoldásaikkal.
Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az indigógyerekek különc, korlátokat nem tűrő viselkedésük miatt, illetve az azokra adott felnőtt válaszok következtében gyakran kerülnek nevelési szakemberek látóterébe, hiszen az indigó gyerekek nevelése különösen határtalan türelmet, megértést és szeretetet igényel, miközben a büntetés és a merev korlátozás számtalan sérülést, maradandó nyomot hagy személyiségén. Ám ezeknek a pedagógiai eszközöknek az alkalmazása hasonló módon hat a nem indigó gyerekek nevelésénél is.
Hogyan áll a kérdéshez a pszichológia?
Gazdag Enikő pszichológus szerint a szakma, a gyermekek vizsgálata során – akárcsak a csillagjegyeket – figyelmen kívül kell, hogy hagyja az indigónak nevezett jelenségben való hitet. Ám mégsem lehet teljes mértékben kizárni sem, hiszen a szülők nevelési attitűdjét, a szülő gyermekhez fűződő viszonyát, a kölcsönös kapcsolatot alapvetően határozhatja meg az, ha a szülő hisz abban, hogy gyermeke különleges képességekkel érkezett erre a világra.
A pszichológus azonban elsősorban a gyermek magatartását, viselkedését – és a szülőkhöz fűződő viszonyt – vizsgálja, ebből von le következtetéseket, a szükséges terápiát is e mentén végzi. Azt azonban, hogy a szülő indigó gyermeknek tekinti utódját, nem lehet egyértelműen negatív módon szemlélni, hiszen a gyermek számára építő és megerősítő lehet szülei feltétlen hite az ő különlegességében és abban, hogy küldetése, célja van az életének. Baj csak akkor van, ha a szülő – és ennek hatására a gyermek – mindent ennek rendel alá, és ha a gyermek szélsőséges viselkedésére ez az egyedüli magyarázat, és valójában nem is keres járható utat, vagy a gyermek és a környezet számára is elfogadható módszert arra, hogy a gyermek beilleszkedjen a társadalmába, elsősorban szűkebb közegébe, például egy osztályközösségbe.