Mi mire való? A tárgyakról való tanulás kisgyermekkorban

Mindennapjainkban számtalan tárgy vesz minket körül, s képtelenek lennénk külön-külön megtanulni mindegyik használatát, éppen ezért kiváltképp előnyös, hogy az eszközöket funkcionális szempontból közelítjük meg és tároljuk emlékezetünkben…

Akik sok időt töltenek kisgyerekek társaságában, feltehetőleg észrevettek már olyan eseményeket, amikor a gyerekek megpróbáltak egy általuk ismert tárgyat olyan környezetben használni, ahol az jól láthatóan túl kicsinek, vagy éppen túl nagynak bizonyult adott cél eléréséhez. Például sok édesanya szemtanúja lehet, hogy gyermeke az anyuka által gyakran használt fakanállal saját játékedénykéjét próbálja kavargatni, s nagyon elszomorodik, ha többszöri próbálkozás után sem fér bele a kis edénybe a láthatóan sokkal nagyobb fakanál. Ez a jelenség gyakran megfigyelhető akár 3 évesek körében is, ami kiváltképp meglepő, hiszen ez a korosztály ennél sokkal összetettebb kognitív képességeket igénylő feladatokban nagyon jó teljesítményt nyújt.

Számos eredmény igazolja azt, hogy ebben a korban már könnyedén hoznak döntéseket a tárgyak méretével kapcsolatban – akkor is, ha az adott tárggyal életükben először találkoznak. Az előbbi jelenség így nem magyarázható a gyerekek méretekre vonatkozó hiányos tudásával. De akkor vajon mi lehet az oka ennek a gyakori és igen „gyerekesnek” tűnő viselkedésnek? Mi az, ami a tárgyak használatakor elsődlegesen fontos számunkra, s mik azok a tényezők, melyekre (talán) kevesebb figyelmet szentelünk?

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 5. számában olvasható

Forrás szakmai partnerünk, a http://mipszi.hu  oldalán

Vélemény, hozzászólás?