A szülők meghatározó szerepet játszanak gyermekeik életében. A gondoskodás és védelmezés feladata mellett a család a szocializáció és pszichés fejlődés elsődleges színtere is. Az apa és az anya a fejlődésben eltérő szerepet játszik, és a másik nem szerepe nehezen vagy egyáltalán nem átvehető. Az apa szerepét a pszichológusok sokáig gyakorlatilag figyelmen kívül hagyták, mára azonban egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerül. Alábbi fordításunkban arról olvashatnak rövid összefoglalót, hogy az egyes életkorokban mivel tudják az apák leginkább támogatni gyermekeiket.
Az első életévek
Az apa a férfiszerep példaképe a fia számára, „gyakorlópartner” a lányának, akin keresztül a másik nem is megismerhető, és jelentős a szerepe a tekintély- és törvénytisztelet kialakításában és elfogadtatásában is. Az apa szerepe és feladatai ezenfelül a gyermekek életkorával együtt változnak.
A születéstől kezdve nagyjából a harmadik életévig az apa szerepe kevéssé választható el az anyáétól. A szülők elsődleges feladatai alig különböznek: mindketten gondozzák és védik a gyereket és segítenek tisztázni a határokat. Az apa ebben az időszakban inkább az „akciót” jelenti, vagyis ő az a személy, akivel felfedezni lehet, míg az anya a biztonságos hátországot szolgáltatja és az érzelmi fejlődésért felel. Minél harmonikusabb a szülők kapcsolata és nevelési stílusa, annál nagyobb az esély, hogy a gyermek fejlődése zavartalan lesz és ő is képes lesz a biztonságos kötődés kialakítására. Ehhez az szükséges, hogy a szülők a saját kapcsolatukat is aktívan ápolják és megéljék. Az összetartozást fontos a gyermek jelenlétében is kedves gesztusokkal, ragaszkodással és érintésekkel kifejezni.
Az óvodáskor
Ahogy a gyermek az óvodába kerül, az apa feladata fokozatosan megváltozik. A gyermek megtanul más gyerekekkel kapcsolatokat építeni, és elkezd kialakulni a saját és a nemi identitása. A fiúk ebben az időszakban erősen apjuk felé fordulnak, elkezdik utánozni a viselkedését. Az apának ez egy remek lehetőség, hogy példát mutathasson a fiának. Megmutathatja, hogyan lehet más emberekkel kapcsolatokat kialakítani és azokat fenntartani. Úgyszintén ebben a korszakban kezdődik el a gyermek végleges leválása az anyáról. Fontos, hogy az apa mint másik támogató személy a gyermek mellett álljon, segítse a problémamentes leválást és megerősítse a gyermekben a saját, független én érzését. Ehhez szükséges, hogy gyerek lehetőséget kapjon időnként önálló döntések meghozatalára, ne a szülők döntsenek mindenben helyette. A túlkontrollált vagy túlféltett gyerekek könnyen külső kontrollossá és szorongóvá válhatnak, miután “megtanulják”, hogy életüket mindig mások döntései befolyásolják.
Az iskoláskor
Az iskoláskorú gyerekek elkezdik összehasonlítani magukat szüleikkel, és kialakítani saját határaikat a szülő-gyermek kapcsolaton belül. Felfedezik a különbséget maguk és szüleik közt, szeretnének mások lenni, máshogy öltözni, más érdeklődési köröknek hódolni. Szintúgy, az ébredő szexualitás révén, ebben az időszakban erősen szembesülnek a másik nem jelenlétével. Az apa a fiúknak, de új kutatások szerint a lányoknak is jelentős segítséget nyújthat abban, hogyan viselkedjenek a másik nemmel. Az apa nélkül felnőtt fiúknak, nehézséget okozhat a kezdeményezés; hasonló helyzetű lányoknál pedig gyakrabban előfordul a korai szexuális élet és könnyebben maradnak benne bántalmazó kapcsolatokban.
A pubertáskor
A pubertáskor igencsak megerőltető lehet mindkét szülőnek, más és más szempontokból. Nem kevés lány teszteli tudattalanul a saját ébredő női vonzerejét az apán, cserfeskednek és szinte flörtölnek vele. Természetesen ezek a jeleket nem szabad félreérteni. A lányok mindössze a védett apa-gyerek környezetben gyakorolják a fiúkkal való, szexualizált töltetű interakciókat. A fiúk gyakran erősen szembeszállnak apjukkal és hatalmi harcokat folytatnak határaik felmérése és kiterjesztése érdekében. Amennyiben a viharos folyamatok probléma nélkül lezajlanak az apa egy megbízható személlyé válik és megtörténnek az első apa-fia közötti férfi beszélgetések a nőkről, a világról és olyan dolgokról „amiket Anya úgyse fog megérteni.”
Az apa általában az egész gyerekkor során a hatalom és autoritás megszemélyesítője. Amennyiben ez az apaszerep hiányzik, a fiataloknak nehézséget okoz a hatalmi viszonyok (tanár, főnök, törvények) felismerése és betartása.
Mindörökké apa
Az apaszerep egy egész életre szól és sohasem ér véget. A kisgyermekkorban kialakított különleges apa-gyermek kötődés (megfelelő ápolás esetén) az egész életre fennmarad. A felnőtt gyermekek számára is fontos ez a kapcsolat: a fiúknak az apa örökké a férfiak világának megtestesítője maradhat. A nőknek az apjuk pedig egy olyan férfit biztosít, akivel úgy ápolhatnak bizalmas kapcsolatot, hogy nem torzítja a felek érzelmeit a szexualitás.
Teljes cikk forrása együttműködő partnerünk, a Mindset Pszichológiai Szaklap oldalán!