A gyereknevelési Activity szabályai merőben eltérnek az igazitól, se a rajzolás, se a körülírás nem ér. Egy ideje az iskolában is tantárgy jelleggel igyekeznek valamiféle morális tudást átadni a gyerekeknek. Azt gondolom, hogy nem sok sikerrel. Egyrészt egy iskolás gyereket erkölcsileg megváltani már kicsit késő, másrészt a tantermi oktatás izoláltan zajlik, távol azoktól a helyzetektől ahol ezek a tanok érvényesek lennének. Az erkölcsről beszélni és azt művelni, egészen mást jelent. Hogyan alakítják ki a gyerekek az értékrendjüket, ha nem a suliban tanulják? Valójában az első pillanattól téged figyelnek, és következtetéseket vonnak le arra vonatkozóan, mi az, ami fontos, mi az, ami nem. Függetlenül attól, hogy mit mondasz, vagy mit szeretnél, hogy fontosnak tartson, az számít, amit a viselkedéseddel képviselsz.
Egyéb hatások. Persze mások is befolyással vannak az értékrend kialakulására. A család más meghatározó tagjai, akivel szoros érzelmi viszonyban van, vagy valamiért összehasonlításként szolgál. Egyre nagyobb befolyással vannak a kortársak, barátok is. Itt fontos tudni, hogy minél szorosabb a családi kötelék, annál valószínűbb, hogy azzal kompatibilis értékrendű kortárs kapcsolatokat alakít ki a gyerek. Lehet hatása a pedagógusnak is, és persze a média befolyása sem elhanyagolható. Az egyébként sok pozitív üzenet mellett, úgy tudjuk, hogy romboló hatása főként az erőszakról, szexről, nemi szerepekről, fogyasztásról kialakult nézetetekben érezhető. Könyvekből, filmekből levonható tanulságok ugyanúgy számíthatnak, mint a pedagógusok, vagy akár a vallási tanító viselkedése. De a legerősebb mindenképpen a szülői minta.
1. Ügyelj arra, hogy a viselkedéseddel mit képviselsz. Nehéz helyzetbe hozod a gyermekedet, ha ellentmondást fedezhet fel. Ha szeretnéd megtanítani, arra, hogy szeresse magát, figyeljen a saját szükségleteire, de te kifacsarod magad, és állandóan csak áldozatokat hozol, ha szerinted fontos az őszinteség, de mégis hallja, amint a telefonban épp egy hazugsággal mented ki magadat egy találkozó alól. Vagy miközben azt állítod, hogy téged nem érdekel, milyen jegyet hoz, az első, amire rákérdezel délután, hogy hányasra felelt. Biztos lehetsz benne, hogy levonja a megfelelő tanulságokat.
2. Segíts neki megérteni, mi húzódik egy-egy döntésed mögött. Magyarázd el, miért szólsz, ha a pénztáros többet adott vissza, miért csatlakozol vagy épp nem valamilyen közösségi kezdeményezéshez, miért nem tolakodsz a buszmegállóban, aztán adod át a helyedet. Találd meg az ő életében a hasonló helyzetet, amikor ugyanaz az érték kerülhet előtérbe.
3. Felejtsd el a prédikálást. A gyerekek – nem véletlenül – ügyes taktikát fejlesztettek ki, hogy túléljék a felnőttek vég nélküli előadásait. Képernyővédő le, fül becsuk, távolba révedő tekintet, belső mozi bekapcsol. Inkább tudj meg többet az ő valódi dilemmáiról, hogyan gondolkodik az őt érintő kérdésekben. Megmondja e az óvónéninek, ha Pistike a háta mögött nyújtogatja rá a nyelvét? Odaadhatja e a padtársának a leckét, hogy lemásolja? Megbánthatja e a barátját, ha elmondja neki az igazságot? Óriási kérdések ezek, amelyekről egy jó beszélgetés százszor többet ér, mint az egyoldalú lelki fröccs.
4. Erősítsd meg, öntsd szavakba, ha tetten éred valamely fontos értéket a viselkedésében. „Láttam, milyen segítőkészen osztottad meg a játékokat Pannával.” „Köszönöm, hogy őszinte voltál velem. Nem lehetett könnyű, de nagyra értékelem.” „Milyen udvariasan előreengedted a kis Lilikét a csúszdán.”
5. Ám mindenekelőtt – tán ez a legnehezebb feladat – tudatosítsd, priorizáld saját értékeidet. Mi az, ami fontos a számodra? Valóban éled e ezeket a értékeket, vagy csak vágysz rá? Mi az, amit szeretnél átadni gyermekednek, de előbb a magad számára kell eléggé fontossá tenned? Mély kérdések ezek, akár több önvizsgálati kört is megérnek – de szükséges ahhoz, hogy azt igyad, amit prédikálsz.
Pethő Orsolya, pszichológus
Ha nevelési gondjaid vannak, keress meg, segítek:
