Nektek van kutyátok? Tényleg nincs?! Pedig kutya nélkül nem élet, az élet!!!
Mi nem házőrzőt kerestünk, hanem terápiás kutyát azon gyerekek mellé, akikkel foglalkozunk, merthogy a férjem habilitációs kutyakiképző (is), én meg mozgásterapeuta lennék, s egy közös állatterápiás munkát terveztünk beindítani. Terápiás kutyánk nem lett (egyelőre), merthogy szeretett golden retrieverünknek az idegrendszere már első ránézésre sem volt alkalmas arra, hogy terápiás kutya váljék belőle. Terápiás kutya helyett családi kutyánk lett, hiszen kinek van szíve egy szerencsétlen, félős, csontsovány, barna fogú, rövidre vágott szőrű, 9 hónaposnak kikiáltott (valójában majdnem másfél éves…) goldi fiúcskát otthagyni egy tenyésztőnek mondott gazdánál, amikor a kutya láthatóan retteg az otthonának nevezett helyen? Nem volt kérdés, hogy elhozzuk-e. Nem saját gyermekeink kérlelő pillantása miatt raktuk be a kocsiba Keepert, vagy azért mert utaztunk érte 160 km-t, hanem azért, mert ránk nézett és tudtuk, hogy meg kell őt mentenünk. Nem kellett megbeszélnünk a dolgot, szó nélkül vettem elő a borítékot, melyben leendő terápiás kutyánkra szánt spórolt pénzünk volt. Tudtuk, hogy terápiás céljaink szempontjából reménytelen az eset, de esélyt kellett neki adnunk egy boldog kutyaéletre. Egyébként tökéletesen elvégezte sorban az engedelmességi tanfolyamokat, nagyon okos kutya, de a félelem, a rettegés nem múlt el. Családi kutya lett belőle, idén nyáron lesz hat éves! Másik kutyánkat, egy pumi keverék fiúcskát egyik saját gyermekünk szedte össze, s így vált utcaszéli hajléktalan kutyából kozmetikába járó úri kutyává, s remélhetőleg ő terápiás kutya is lesz, a kerületben élő gyermekek legnagyobb örömére.
Visszakanyarodva az eredeti kérdéshez… Van kutyátok? A kutya motivációs társ az óvodában, iskolában, és OTTHON! A gyerekek fejlesztése során nagyon sok segítséget tud nyújtani a szakembereknek. Nem is gondolnátok, hogy mennyi mindenre képes egy kutya, milyen okos lények! Az emberi tekintet kommunikatív jelentőségét hasonló módon képesek felmérni, mint az egynéhány éves gyerekek! 16 hetes korukban már minden tréning nélkül szinte azonnal felveszik az emberrel a szemkontaktust! Tudattalanul járulnak hozzá bizonyos emocionális állapotok, hangulatok kialakulásához és fenntartásához, teljesen függetlenül attól, hogy épekről, betegekről, felnőttről, vagy gyerekről van-e szó (Bugán és mtsai. 2006).
A családi kutyáknak nagyon fontos szerepük van a gyermekek személyiségfejlődésében: a gyerek új viselkedési modelleket tanulhat a kutyával való viselkedésünket látva, megtanulhatja saját szükségleteit halasztani a kutyára való tekintettel, beindulhat kommunikációja, a kutyát irányítva fejlődik önértékelése, önbizalma, megtanulja kezelni a sikereket és kudarcokat, türelmet tanul a kutyával szemben, fejlődnek empatikus készségei. A terápiás kutyák ezen felül felbecsülhetetlen segítséget nyújthatnak a gyerekek társas-érzelmi fejlődésében, a kapcsolatteremtésben. A terápiás kutya jól szocializált, emberrel és állattal is egyaránt barátságos, együttműködő, tanulékony, könnyen és jól motiválható, nem agresszív, nem domináns, nem mutat erős félelmet, váratlan helyzetekben is magabiztos, szereti a munkát és jól is érzi magát benne. A fejlesztő foglalkozáson a kutya lehet aktív, amikor ő is részt vesz a feladatokban, parancsokat teljesít, utasításokat hajt végre – és lehet passzív, amikor ő a cselekmények elszenvedője, csak fekszik, a gyerekek pedig dolgoznak rajta. Mindkét módszer nagyon hatékony, a fejlesztés célja határozza meg, hogy éppen milyen szerepben van az állat!
Arisztotelész szerint az ember és állat között egyetlen különbség, hogy az állat nem tud racionálisan dönteni, míg az ember csak így tud. Nos, évek óta figyelve embereket és állatokat, vannak kétségeim mindkét állítással kapcsolatban…
Szakértő: Fekete Tímea – Erdei TanOdú – Csepeli Mozgásfejlesztő Központ