Bármennyire is szeretnék a szülők, nem biztos, hogy a testvérek között ideális lesz a kapcsolat. A testvérféltékenység nagyon sokszor tartós állapot, és olyan történetek is ismertek, amikor a szülők szeretetéért vívott küzdelem egy életen át elkíséri a testvéreket.
Persze a legtöbb családban, ha okoz is kellemetlen pillanatokat a féltékenység, ideális esetben egy-két év alatt, idült probléma esetén a kamaszkor végére biztosan elcsitulnak a viharok. Ám nagyon fontos tudni, hogy sokszor éppen a szülők azok, akik magatartásukkal, nyílt vagy rejtett üzeneteikkel lobbantják fel a féltékenységet a gyerekek között.
"Vidd vissza a kórházba!"
A testvérféltékenység valójában természetes jelenség, hiszen az elsőszülött teljes joggal érezheti kifosztottnak magát akkor, amikor a hugica vagy az öcsi érkezésekor az ő személye háttérbe szorul. Néha a szülők sem fordítanak kellő gondot arra, hogy szeretetükről a megfelelő módon biztosítsák a nagyobbat, máskor a rokonság, a nagyszülők, a barátok, a szomszédok kicsi iránti hangos lelkesedése indítja el a folyamatot.
Miért is örülne az alig nagyobb, vagy egy-két évvel idősebb gyerek annak, hogy a testvér érkezése fenekestül forgatja fel addig jól ismert, kiegyensúlyozott és a szülők szeretetével teli világát? Miért örülne annak, hogy a figyelem – minden, számára fontos ember figyelme – másra, a kicsire irányul, és az ő személye háttérbe szorul? Nem véletlenül hangzik el olyan sokszor az ismert parancs: "Vigyétek vissza, nekem nem kell testvér!" Ráadásul a gyerek, bármennyire is hihetetlen, ezt komolyan gondolja, és persze iszonyatosan szenved, amikor rádöbben, hogy akár tetszik neki, akár nem, a baba bizony maradni fog, és puszta létezésével azonnal megfosztja az addig egyeduralmi jogokkal rendelkező nagyobbat a trónjától.
A gyerek számára is teher a féltékenység érzése
A féltékenység nehéz, romboló érzelem, amely valójában igazi teher a gyerek számára, amely során, ha nem kap segítséget, és magára marad negatív érzelmeivel, hosszú időre megváltozhat a magatartása, és végső soron akár a személyiségének alakulására is rányomhatja a bélyegét.
Mindeközben a szülő, akár figyel a jelekre, akár nem, akár ösztönösen, akár tudatosan próbál segíteni, folyamatosan tojáshéjon jár, mert a féltékeny gyerek árgus szemekkel figyeli minden megmozdulását. Figyeli a szülők gesztusait, pillantásait, a hangsúlyokat, ahogy hozzá vagy a másik gyerekhez szólnak. Mindezt pedig természetesen kiélezve, szélsőségesen értékeli, és kétségbeesésében olyan harcot kezdeményez, amelynek csak vesztesei lehetnek. Ahhoz azonban, hogy a szülők meg tudják akadályozni a féltékenység felerősödését, ismerniük kell a féltékeny gyerek jellemzőit.
– A féltékeny gyerek magatartása szélsőségesen megváltozhat, indulatos lesz, agresszív, akaratos.
– Birtokolni akarja a szülő teljes figyelmét, ezért akár el is rángathatja a szülőt a másik gyerek közeléből.
– Megszaporodnak a véletlenek: a gyerek "rombolni" kezd, hogy felfigyeljenek rá, súlyos esetben bántalmazhatja a kicsit – megüti, bemászik hozzá, rátérdel, ha már nagyobbacskák, fellöki, megdobja, víz alá nyomja -, mindezt "véletlenül".
– Ha már szobatiszta volt, újra bepisilhet.
– Bár már régóta szilárd ételt fogyaszt, neki is pépesíteni kell az ennivalót.
– Elkezdi szopni az ujját, vagy cumit követel magának.
– Alvási problémái lesznek.
– Magába fordulhat, elcsendesedhet, szomorúvá válik.
– Szorongani kezd – és elsősorban a szülők szeretetének elvesztésétől fél.
A büntetés nem megoldás
Türelemmel és végtelen nyugalommal szabad csak közelíteni a testvérféltékenységhez, mert minden indulatos szó vagy mozdulat olaj a tűzre, és a gyerek számára annak bizonyítéka, hogy a szülő már nem szereti. A legfontosabb a türelem mellett a folyamatos testi kontaktus fenntartása. Szakemberek szerint az érintésnek – vagyis a gyerek simogatásának, az ölelésnek, a csiklandozós hancúrnak, a hosszú percekig tartó összebújásnak – ebben a helyzetben valódi megelőző, illetve gyógyító szerepe van.
Emellett fontos tisztázni természetesen azokat a határokat is, ameddig a nagyobb gyerek elmehet, vagyis nyugodtan mondd el neki, hogy nem kötelező szeretni a testvérét, a szeretet érzése úgyis csak magától érkezik, de nem bánthatja, nem ütheti meg, nem okozhat neki sérülést. A nagyobb gyerek bevonás a kicsi körüli teendőkbe is sokat segíthet, ha az olyankor a nagyobbról (is) szól. Ha közben folyamatosan dicséret éri és biztatás. Ha megerősíted abban, hogy nélküle aligha boldogulnál, de fontos az is, hogy dicséret és az elismerés ne korlátozódjon erre az egyetlen területre, hiszen a kicsi előtt már volt egy közös világ, ahol a nagyobb gyerek ügyesen boldogult.
A környezet is segíthet
A babalátogatások során ne a babaágynál álljon sorba a rokonság. Először torpanjanak meg a nagyobb gyereknél, érdeklődjenek hogyléte felől, öleljék meg, éreztessék vele, hogy nagyon szeretik és továbbra is kíváncsiak rá. Esetleg kérjék meg, hogy mutassa meg ő a testvérét, és ha erre csak egy óra múlva hajlandó – mert addig autózni, babázni akar a látogatóval -, akkor várják ki a gyerek által megszabott időt. Ennek később hatalmas szerepe lesz, és akár elfogadod, akár nem, a gyerek lélekben megjegyzi azokat, akik türelemmel és idővel ajándékozták meg élete egyik legnehezebb hetében.
A féltékenység kihathat a felnőttkorra is
Az elhanyagolt, a szülők által figyelmen kívül hagyott vagy a valódi kivételezést kísérő féltékenység a későbbiek során meghatározhatja a testvérek kapcsolatának alakulását, valamint a gyerek viszonyát a szülőhöz. Amennyiben a szülő a féltékenységet erővel, hatalmi szóval akarja elsimítani, az hosszú és sok fájdalommal járó folyamatot indíthat el. Évekig tartó rivalizálás lehet a következménye, ahol a szülők figyelme mellett az elismeréséért is harcolni kezdenek a gyerekek, és bár a nagyobb gyerek féltékenysége az alap, a kisebb gyerek is felveheti a kesztyűt és örökös civakodásukkal pokollá tehetik a szülők életét.
A legfájdalmasabb azonban az lehet, hogy miközben vívnak egymással, és egy hajgumi vagy kisautó birtoklása miatt is "ölik" egymást, belül szenvednek, hogy nem képesek önzetlenül, nagylelkűen szeretni a másikat, illetve, hogy valódi érzéseiket nem képesek kimutatni. Nem ritka az sem, hogy évekig tartó haragot érezhetnek a szülőkkel szemben, amely akár a felnőttkorba is elkísérheti őket, vagyis konzerválódik egy olyan helyzet, amelyben egyik vagy mindegyik gyerek tévesen azt éli meg, hogy szülei a másik gyereket szeretik jobban.
A testvérféltékenység természetes jelenség, az elsőszülöttnek alkalmazkodnia kell az új helyzethez, a kistestvér születéséhez. Már a terhesség idején érdemes őt felkészíteni arra, hogy mi fog történni, hogyan fog alakulni az ő kis élete, mi változik és mi nem körülötte. Kapaszkodót jelenthet a nagytestvérnek az, ha tudja, mivel jár az új lakó érkezése. A szülés után és az első időszakban az anyának figyelnie kell arra, hogy a nagytestvérre is fordítson energiát, akár még be is vonhatja a teendőkbe. Azt érezze a testvér, hogy a szülei szeretete iránta nem változtak, csak egy másik jövevény is részesül a figyelmükből. Ha a nagytestvért bevonják a folyamatba, és a szülők mindent megosztanak vele, megkönnyítik ezzel az alkalmazkodást.
Forrás: www.life.hu/anyaskodj/20110725-vigyetek-vissza-nekem-nem-kell-testver-igy-kezeld-a.html