Sok olyan családdal találkozom, akik papíron már évek óta elváltak, de a szülők közti dinamikák azt mutatják, hogy érzelmileg még mindig nem sikerült lezárniuk a kapcsolatot. Ennek nem csak az új pár issza meg a levét. Második, vagy x-ik feleségnek, férjnek lenni nem könnyű, és folyton az előzővel kapcsolatos sérelmeket hallgatni. A gyerek számára kis túlzással mindegy, hogy együtt élve, vagy külön marják egymást a szülei. A gyerekneveléshez végre felnőtté kell válni, a váláshoz úgyszintén. Akármilyen piszokságokat is követtetek el egymás ellen, a kicsiknek mindkét szülőre szükségük van, mindkettőt szeretik, istenítik. Önmagában a válás ténye feldolgozható esemény, a kockázatot mindig a nyíltan marakodó, vagy hidegháborút folytató, még fel nem nőtt szülők jelentik. Íme, 5 jel, ami azt mutatja, még nyakig benne vagy a folyamatban:
1. Még mindig a másikat hibáztatod mindenért. Nincs olyan helyzet, amiért csak az egyik fél a felelős. Amikor már kissé lenyugodtak a csapkodó indulati hullámok, érdemes végiggondolni a te oldaladat is. Ha máshogy nem, a választásoddal, a döntéseiddel benne voltál a kialakult helyzetben. Az egymásnak feszülő indulatok egy gyerek számára akkor is létezőek, ha nem mondjátok ki, de azért meg tudnád fojtani egy kanál vízben.
2. Még mindig versenyzel. Ki a jobb szülő, kit szeret jobban a gyerek, kinek mond el többet a titkaiból, ki tudja kimosni jobban a foltot a gatyájából. A gyerek előbb vagy utóbb ügyesen ki fogja használni a rivalizálást köztetek, és a maga malmára hajtja a vizet.
3. A gyerek nem mesél arról, hogy mi történt a másik félnél, vagy csak szidja a másik szülőt. Ha így van, el kezdj el gyanakodni, mert jó esély van rá, hogy ezzel csak neked akar megfelelni. Tudja, hogy csak olaj a tűzre, ha ott jól érzi magát, vagy bármi olyan történt, amivel te nem értesz egyet. A békesség kedvéért a kicsik ilyenkor vagy hallgatnak, vagy „kiszolgálják” a feleket azzal, hogy belemennek a becsmérlésükbe.
4. Súlyos döntésekre kényszeríted a gyereket. Attól még, hogy elváltatok, a gyerek nem öregedett 10 évet, ezért nem is várhatod el tőle, hogy ő döntsön olyan helyzetekben, amelyeket ti, felnőttek nem tudtok megoldani. Sőt. Ebben az érzelmileg bizonytalan helyzetben még fontosabbá válnak a megnyugtató keretek. Egymás között kell lejátszanotok a nevelési elveitek különbségeit – ugyanúgy, mintha még együtt élnétek – nem bízhatjátok egy kiskorúra, hogy állást foglaljon.
5. És a legsúlyosabb jelek: a gyerek előtt szidod a volt párodat, vagy képtelen vagy előle elhallgatni, hogy „az a büdös disznó apád már megint nem fizetett tartásdíjat!” Ezzel még csak súlyosbítod a kicsi elhagyatottság érzését. Inkább nyugtasd meg, hogy annak, hogy az apja lelépett, semmi köze ő hozzá. Mindenki örülne, ha ilyen gyereke lenne. Most nehéz helyzetben van mindenki, és bárki követhet el néha butaságokat, felelőtlen dolgokat. Attól még ugyanúgy szereti őt az apja. És reméljük túl lesz rajta, és visszatér.
Pethő Orsolya, pszichológus
Ha nevelési gondjaid vannak, keress meg, segítek: www.kolyokszerviz.hu
.jpg)