Ahol több ember van, ott konfliktus is jut bőven, pláne, ha testvérekről van szó. Kié legyen az ablak melletti hely, ki játsszon a piros autóval, ki kezdjen a társasjátékban, és egyáltalán mit játszanak. Bármin össze tudnak veszni. „Anyaaaa, a Pistike megrúgott a víz alatt!” „ Igen Anyaaaa, mert a Piroska elvette a labdámat!” Néhány ilyen után már egyáltalán nem értjük, minek is akartunk annak idején gyereket. Időszűkében ilyenkor odakiáltunk, hogy Piroska adja vissza a labdát, Pistike te meg ne rugdoss, vagy egyszerűen csak odavetjük, hogy ne veszekedjetek már, különben mind a ketten azonnal kijöttök a vízből! Persze mindanniyan jól tudjuk, hogy ezzel még semennyire sem oldottuk meg a helyzetet, de azért újra és újra reménykedünk benne. Ha elég hangosan sikerült szólni, tán 5 percre megszeppennek annyira, hogy nyugtunk lesz.
Egy kb. 50 éves kutatás szerint, ha a szülő beavatkozik a veszekedésbe, ezzel csak még jobban megnő a testvér konfliktusok gyakorisága. De mi történik, ha felvesszük a szemellenzőt, és nem lépünk közre, mondván, játszák le magukban? Valóban, a marakodások száma kevesebb lesz, de a kimenete is egysíkúbb: mindig a fizikailag, vagy lelkileg erősebb fél kerül ki győztesként, a gyengébb, vagy kisebb tesó pedig előbb, vagy utóbb behódol és megtanulja, hogyan kell, mint a bátor Sir Robin, elkerülni ezeket a helyzeteket. Ok, ezek szerint az sem jó, ha a szülő közbelép, de az sem, ha kimarad. Mi lehet a megoldás? Szerencsére, létezik, ha nem is szupergyors, de néhány hónap alatt már jelentős változásokat hozó taktika. (Természetesen, ha személyi sérülés veszélye forog fent, azt előbb meg kell akadályozni, majd ezután térhetünk rá a konfliktus kezelésére.)
- Először is tudatosítsd magadban, hogy a veszekedés megoldása NEM elsősorban azért fontos, mert TE éppen megsüketülsz, vagy szétmegy a fejed. Nyilván ez sem egy utolsó szempont. Most hosszabb távú előnyökre hajtunk, civakodó gyermekeid elsajátíthatjták egy életre a konfliktuskezelés hatékony módját, amit nem csak egymással, de bárkivel képesek lesznek alkalmazni. Ez most fontosabb, mint a közelgő migréned, és merőben más hozzáállást igényel.
- Másrészt még mielőtt felhúznád magad, higgadj le. Lépj hátra. Lélegezz. Nem neked kell megoldanod a helyzetet, de segítened kell abban, hogy eljussanak oda. Ehhez szükséged lesz az önkontrollodra. Bizonyított tény, hogy a gyerekeknek ahhoz, hogy saját érzelmeiket megtanulják menedzselni, elsősorban erre képes szülőkre van szükségük. Ha már itt kiabálsz, már hárman vagytok, és nyakig benne.
- Tisztázd az álláspontokat, ítélkezés nélkül. „Ok, szóval mindketten ugyanazzal a játékkal akartok játszani. Előfordul az ilyesmi, most erre kell megoldást keresnünk.” „Még a konyhában is hallom, ahogy veszekedtek. Mi történt, elmondjátok, ki, mit szeretne?” Mindenkinek igaza van a maga módján, nem kell egyik oldalra sem állnod. „Látom, mind a kettőtöknek nagyon fontos hogy ő legyen az első.„ Nem megvédened kell a kisebbet, hanem felvértezned olyan képeséggekkel, amelyekkel ki tud állni magáért. „Figyeljetek, Öcsi szeretne mondani valamit nektek. Rajta Öcsi, mondjad,, mit szeretnél.” Ismerd el a helyzet komolyságát. „Úgy tűnik, komoly problémával állunk szemben. Fogalmazd át a gyerekek által mondottakat, hangosítsd ki az érzéseiket: Ő: „Utálom Pistit!” Te: „Értem, szóval nagyon haragszol most Pistire, mert nagyon szeretnél te is beszállni a játékba, de ő nem engedi.” Másik: „Annyira dedós! Nem tud rendesen játszani, és csak elrontja az egészet.” Te: „Hm, szeretnétek a saját szabályaitok alapján játszani, Piroska pedig mindig megszegi azokat. Igen, ez elég dühítő lehet.” Fontos, hogy minden érintett úgy érezze, hogy meghallgattatott, és szempontkai legalább olyan fontosak, mint a többieké.
- Bíztasd őket, hogy az így átfogalmazott problémára keressenek ők megoldást. Igen, ez így több idő és energia. Eleinte. Valószínű, hogy egy darabig még nyögvenyelős lesz, és mindenki foggal, körömmel ragaszkodik a saját álláspontjához: „Szerintem az a megoldás, ha a Piroska nem játszik velünk.” Ilyenkor adhatsz ötleteket, amelyek segítenek nekik, de még jobb, ha csak újra megfogalmazod a problémát. „Épp arra keressük a megoldást, hogy ő is tudjon játszani, miközben titeket ez nem zavar.” A gyerekek kreatívabbak, mint mi vagyunk, érdemes bízni abban, hogy előbb, vagy utóbb találnak kiutat a csávából. Az így megszületett, mindenki számára elfogadható javaslatot valószínűbb, hogy be is fogják tartani, mint a „ne veszekedjetek!” felszólítást.
- Békeidőkben gyakoroljatok biztonságos módon. Az otthon található plüssjátékokkal játszatok veszekedőset, akik összekapnak minden kis marhaságon. Minél viccesebb, annál inkább alkalmas arra, hogy oldja a felgyülemlett feszültséget mindenkiben. Arról nem is beszélve, hogy jobbnál jobb megoldások születhetnek játék közben, melyeket a valódi helyzetekre is lehet majd alkalmazni.
+1 Az a tapasztalatom, hogy – nem véletlenül – de más gyerekeivel jóval könnyebb ezt a fajta „kívülállós folyamatkísérős” hozzáállást véghezvinni konfliktus esetén. Ezért azt javaslom, először gyakorolj valaki más gyerekeivel. A szülők hálásak lesznek érte.
Pethő Orsolya, pszichológus
Ha nevelési gondjaid vannak, kérjél időpontot: www.kolyokszerviz.hu
