2011 különleges év múzeumunk számára, hiszen idén nyitjuk meg az ország első, a lovak világát páratlan módon bemutató tárlatát. A nem mindennapi kiállításban a lovakkal kapcsolatos összes kérdésre választ adunk! Kíváncsi arra miért alapvető jelentőségű történelmünkben a ló háziasítása? Melyek a magyar lófajták? Hogyan működött a lóvasút, a fiáker és az omnibusz? Hány futamban bizonyult verhetetlennek Kincsem és ki volt a győzelmeit elősegítő legjobb barátja? Érdekelné miként volt, és van napjainkban is segítségünkre ez az okos állat? Hogyan és milyen eszközökkel gondozzuk őt? Melyek a ló testtájai, és vajon tényleg az a térde, ami annak látszik?
Látogasson el hozzánk, és tekintse meg ezt a hazánkban egyedülálló kiállítást! A bátrabbak pedig azt is kipróbálhatják milyen érzés egy vágtázó ló hátán ülni…
A magyar mezőgazdaság történetének egyik legnépszerűbb fejezete a lótenyésztés. Kiállításunk ezt a témát járja körül, amelyben kiemelt figyelmet kap a hazai lótenyésztés és lóhasználat története. Kincsem és Imperiál, a lóversenyzés két kiemelkedő alakja előtt csontvázaik és versenyeredményeik bemutatásával tisztelgünk. A lovakkal kapcsolatos tudnivalókat a gyerekeknek készült interaktív, játékos módon ismereteket nyújtó rész teszi teljessé.
A ló háziasítása alapvető jelentőséggel bírt az emberiség történelmében. Ez tette lehetővé a szárazföldek belsejének benépesülését, a szabad nomád életforma elterjedését. Forradalmasította a közlekedést, a szállítást, a vadászatot, a hadviselést, és nem utolsósorban a földművelésben is hasznosították a ló erejét. Sok más háziállathoz hasonlóan fogyasztották húsát és tejét, vagyontárgyat testesített meg. Ezek a szerepek évszázadokon keresztül egymás mellett, de változó hangsúllyal jelentek meg.
A ló hadászati jelentőségét már az ókorban felismerték. A harci szekerek majd minden közel-keleti és európai birodalomban ismertek voltak. Az eurázsiai füves pusztákon létrejött lovas nomád harcmodor – ami honfoglaló őseinkre is jellemző volt – nagy mozgékonyságot biztosított a hadaknak, és lehetővé tette gyors helyváltoztatás közben is a távolra ható fegyverek használatát. Az Árpád-házi királyok alatt hazánkban is megjelent és tért hódított a nyugat-európai „lovagi" harcmód. Ez új típusú lovakat, tartásmódot, lószerszámokat, kiképzést igényelt. A török korban új kihívásnak kellett megfelelnie a lovasságnak. Ehhez alkalmazkodva alakult ki a 15. században a világszerte ismert magyar csapatnem, a huszárság. A huszárok fegyverzete és viselete többször is változott, jelentőségüket egészen a 20. századig – a modern többlövetű és sorozatlövő fegyverek megjelenéséig – megőrizték.
A személy- és teherszállításban is meghatározó szerepet játszottak a lovak. A kiállításban gazdag illusztrációs anyag segítségével kerülnek bemutatásra a különböző szekerek és a magyar találmányként számon tartott kocsi változatos típusai. A települések közötti és a városi tömegközlekedés kezdetei is a lóvontatású járművekhez, a postakocsihoz, illetve a lóvasúthoz és az omnibuszhoz kötődnek, ahogy a taxik ősei a konflisok és fiákerek voltak.
A 18-19. század műszaki fejlődése és számos más tényező hatására a ló lett a mezőgazdaság elsődleges „erőgépe". Kiállításunkban legfontosabb szántóföldi növényünk, a búza termesztésén keresztül szemléltetjük a ló szerepét a mezőgazdaságban. Életnagyságú diorámában látható a lóvontatású eke munkája. Eredeti fényképek és modellek segítségével mutatjuk be a vetés, a betakarítás, a terményszállítás, a szemnyerés és őrlés lovak segítségével elvégzett munkafolyamatait.
A lovak tartása és tenyésztése gazdasági és hadászati jelentőségének köszönhetően állami szinten is nagy figyelmet kapott. Ezért a lótenyésztés állami irányítása, a törzskönyvezés és a nagyhírű állami ménesek bemutatása is teret kap a kiállításban. A hazai lótenyésztés története a magyar lófajták szerepeltetése nélkül elképzelhetetlen lenne. Ifj. Vastagh György és Vastagh László a fajták egy-egy jellegzetes, vagy kiemelkedő egyedéről készült élethű szobrai teszik élményszerűvé a lovak fajtabemutatóját.
A gépesítés térnyerésével a ló a 20. századra elvesztette korábbi meghatározó jelentőségét. Történeti áttekintésünk nem lenne teljes, ha nem mutatnánk be a lovak helyét napjainkban. Ebben a kiállítási szakaszban az ügetőversenyzés jelenik meg, valamint a lovassportok. A hazánkban nagy hagyományokkal bíró szakágak, mint a díjlovaglás, a díjugratás, a military, vagy a fogathajtás mellett a viszonylag kevéssé ismertek, vagy újabbak, mint például a lovastorna (voltizsolás), a western lovaglás vagy a lovaspóló is helyet kapnak.
Külön teremben mutatjuk be a galoppverseny történetét, szabályait és az angol telivérnek a magyarországi lótenyésztésben betöltött szerepét. Itt látható Kincsem és Imperiál csontváza. A múzeum e két „kincse" és sikereik történetének bemutatása mellett emléket állítunk a magyar lóversenyzés és -tenyésztés többi említésre méltóan híres lovának is.
Különös figyelmet fordítottunk a gyermekekre. Az óvodás és iskolás korú látogatóink interaktív, játékos módon ismerkedhetnek meg a lóval. Megtudhatják, hogy melyek a ló testtájai, hányféle színük lehet, és azt is, hogy hány részből áll pontosan a lábuk. Választ kaphatnak arra a kérdésre is, hogy vajon tényleg az a ló térde, ami annak látszik?
Hasznos ismereteket szerezhetnek a lóápolásról, a lovak etetéséről és almozásáról. A gyakorlatban is megtanulhatják az istállók rendjét; egy igazi istállóbox megismerése mellett kézbevehetik a legfontosabb lófelszereléseket, a lóápolás és az istállótakarítás szerszámait.
A kisebbek számára a falon színes rajz formájában elevenedik meg a Mátyás királyhoz kapcsolódó történetek közül a tök és a csikó meséje. A nagyobbak egy lófantomra felülve kipróbálhatják, hogy milyen érzés egy vágtató ló hátán ülni. Az egészen kicsik pedig fából készült pónira ülve szerezhetnek élményeket. A kiállításhoz múzeumpedagógiai és drámapedagógiai programok is kapcsolódnak.
A kiállítás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával, a Felemelő XIX. Század c. pályázat keretein belül valósul meg.