Az egyik legértelmetlenebb felszólítások egyike a világon. A lelkiismeretünk egy biológiai eredetű, hűséges társunk, aki segít megkülönböztetni a helyes magatartást a helytelentől. A gyerekeknél eleinte még nincsen kész, szép fokozatosan fejlődik, s tanulja meg, hogyan szabályozza gazdája viselkedését. Az agy frontális lebenyében lakik, és az a dolga, hogy nyomja meg a féket, ha valami rosszban sántikál a gyerek. Amikor nem jár sikerrel, és becsúszik valami kópéság, akkor sem adja fel, utólag is próbálkozik. Sokan hasonlóan élik meg, nyomást éreznek a mellkasukon, olyan, mintha elsüllyednének, a tekintetük akaratlanul is a föld felé irányul. Ez az, amit szégyennek szoktunk hívni, pedig a „lelkiismeretünk hangja” találóbb lenne. Nem összetévesztendő azzal, amikor megszégyenítünk, megalázunk egy gyereket. Amikor azt éreztetjük vele, hogy rossz, értéktelen, nem is szeretjük többé. Míg az előbbi természetes része a viselkedés kontroll kialakulásának, ez utóbbi mérgezi a gyermeki lelket, rombolja a kapcsolatunkat vele.
Tegyük fel, hogy kétéves totyogód épp örömmel igyekszik felmászni a médiaszekrényre. Fáradt is vagy, nem ez az első csínytevése aznap, ezért ingerülten reagálsz: „Jajj, már megint milyen rossz fiú vagy! Hiszen tudod, hogy nem szabad felmászni a szekrényre, ezerszer megmondtam! Egy percre nem tudsz leállni a bosszantásommal?”
A kicsik nem tudnak különbséget tenni impulzusaik és saját maguk között, ezért ezeket a fajta tiltásokat, úgy értelmezik, mintha ők maguk lennének rosszak, értéktelenek. Nem elég, hogy amit tesz, amit szeretne tenni, még ő maga is rossz, és mindezzel csak anyát bosszantja. Ha eleget hallja, hogy rossz, ezt el is hiszi, s akár egész életét beárnyékolhatja a szégyenérzés. Sokan ennek köszönhetik falási rohamaikat, túlsúlyukat, vagy egyéb függőségeiket.
Pedig a gyerek csak felfedezni akar, mászni szeretne, amivel fejleszti önmagát, az idegrendszerét, a mozgáskoordinációját. Mit szólnál ehhez a verzióhoz? „Oh, mászhatnékod van? Délután kimegyünk a kertbe, ahol kedvedre mászhatsz. A TV állványra viszont nem biztonságos felmászni.” Mit tanul meg ez esetben? Az, hogy mászni akar, rendben van, de a TV állványon nem biztonságos, annál inkább kint a kertben. Anya megérti és elfogadja őt.
Minden gyerekkel előfordul időnként, hogy olyan módon szeretné kifejezésre juttatni vágyait, ami nem tetszik a szüleinek, az óvónéninek, a társadalomnak, ezért kénytelenek vagyunk őket a helyes irányba terelni. Nem mindegy, hogy ennek eredményeképpen rossznak és értéktelennek érzi e magát, vagy segítünk a helyes viselkedés kontrollt kialakítani. Mi tehetünk azért, hogy, ne megszégyenítsük?
1. Bort is prédikálj. A legerősebb tanulási forma mindig a modellezés. Akármit is mondasz, kérsz, tiltasz, jutalmazol, büntetsz, a végén az lesz a legerősebb, ahogyan téged lát viselkedni. Ebben a legmarkánsabb szerepe az azonos nemű szülőnek van, de mindig észben kell tartani, hogy csak azt várhatod el, amit te is kongruensen képviselsz.
2. Empátia mindenekelőtt. A gyerekek cselekedeteit jórészt a kíváncsiság, a felfedezés a mozgás öröme hajtja, alapvetően valamilyen képességüket fejlesztik az aktuális rosszalkodással. Amíg jóban vagyunk velük, a szándék alapvetően tiszta, és ezt érdemes figyelembe vennünk, és egyszerűen csak megkeresni a megfelelő terepet, ahol biztonságban, és elfogadható módon csinálhatja azt, amire épp készül.
3. Felejtsd el a büntetést. Semmi értelme, ha nem tudsz jobbat, és nem csinálsz semmit, az se rosszabb, mintha büntetsz. Haragot szül, elrontja a kapcsolatotokat, és még soha egyik gyereket sem tartotta vissza tartósan a „rosszalkodástól”. Inkább olaj a tűzre. Az említett frontális lebeny működése sem fejlődik tőle.
4. Felejtsd el az ítélkezést. Érdemes megállni, hogy mindenféle végérvényes kijelentéseket tegyünk: ilyen vagy-olyan vagy, rossz vagy, engedetlen, anyaszomorító.
Amitől boldogan fejlődik a lelkiismeret hangja, hogy előbb, vagy utóbb szülői segítség nélkül is képes legyen pontosan megkülönböztetni a helyes viselkedést a helytelentől, az az empátiával, de megfelelő határozottsággal felállított és megvédett korlátozás.
Pethő Orsolya, pszichológus
Ha nevelési gondjaid vannak, keress meg, segítek: www.kolyokszerviz.hu